Mi történik a Holdon? Olyan dologra bukkantak a kutatók, ami az egész jövőnket befolyásolhatja

A jövőbeli holdbázisok helyét nemcsak a vízjég közelsége, hanem a holdrengések kockázata alapján is gondosan meg kell választani. A rengéseknek otthont adó törésvonalak feltérképezése során több mint 10 000 fiatal vetődést azonosítottak, ami azt jelenti, hogy a kőzetmozgások sokkal egyenletesebben oszlanak meg a Holdon, mint a Földön.

A Hold lassan, de folyamatosan zsugorodik: sugara 10 millió évenként mintegy egy méterrel csökken. Ez a méretcsökkenés a belső mag hűlésének következménye. Bár apró változásról van szó, komoly feszültséget kelt a holdkéregben, ami repedésekhez és elmozdulásokhoz vezet. Mivel a Holdon nincs a Földre jellemző lemeztektonika, a szeizmikus aktivitás nem a kőzetlemezek határainál összpontosul, hanem a megrepedezés szinte bárhol előfordulhat.

A Smithsonian Intézet kutatója, Thomas Watters által vezetett csoport a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter Camera (LROC) felvételeit elemzve kereste a lassú zsugorodás nyomait. A kutatók meglepően sok fiatal vetődést találtak, ami arra utal, hogy a belső rész hűlésével és összehúzódásával a meglévő törések növekedése és az új vetődések képződése napjainkban is tart.

A vetődések mintázata alapján ezek viszonylag új keletű jelenségek. Erre két lehetséges magyarázat van: vagy egy porózus külső réteg (megaregolit) lassította le eddig a belső hűlést, vagy a Hold külső burka meglepően rugalmas. A feltárt lobátus lejtők (meredek sziklaperemek és hátságok) mind a Hold kopernikuszi korszakából származnak; bár ez a korszak 800 millió éve kezdődött, a vetődések többsége 150 millió évnél fiatalabb.

Ez a folyamatos aktivitás valós veszélyt jelent a jövőbeli infrastruktúrára. A vizsgált 28 sekély holdrengés csaknem fele egy-egy lobátus lejtő 90 kilométeres körzetében összpontosult. Míg a Földön egy épület összeomlása jelent veszélyt, egy légüres környezetben felépített holdi kupola megrongálódása azonnali katasztrófához vezetne. Az Apollo–17 leszállóhelyének közelében is találtak nemrégiben zajlott aktivitásra utaló nyomokat.

A felszíni törésvonalak eloszlása nem teljesen egyenletes. A vetődések ritkábbak ott, ahol a holdkéreg a legvastagabb - ezek lennének a legbiztonságosabb helyek az építkezésre. Ugyanakkor a holdi déli pólus környékén, ahol a feltételezett jégkészletek találhatók, a kéreg nem elég vastag, így a jövőbeli bázisok tervezésénél nehéz kompromisszumokra lesz szükség. Cassius híres mondását átfogalmazva:

A hiba nem a csillagainkban van, hanem a Holdunkban.

A kutatás a The Planetary Science Journal című folyóiratban jelent meg - írja az IFLScience.

 

Ez is érdekelhet: