A láthatatlan világegyetem nyomában: Így deríti fel az ESA Euclid űrteleszkópja a sötét anyag és a sötét energia rejtélyét
A modern kozmológia legnagyobb rejtélye, hogy az univerzum tartalmának mindössze 5 százalékát alkotja a számunkra is látható anyag – vagyis mindaz, amiből a csillagok, a bolygók és mi magunk is felépülünk. A fennmaradó 95 százalékot a sötét anyag és a sötét energia teszi ki. Bár közvetlenül nem látjuk őket, az Európai ŰRügynökség (ESA) Euclid nevű űrteleszkópja most arra vállalkozott, hogy feltérképezze e láthatatlan erők gravitációs hatásait, és elkészítse az világegyetem eddigi legpontosabb 3D-s térképét.
Mérés láthatatlan torzítások alapján: A gravitatív lencsézés módszere
Az Euclid űrteleszkóp fő feladata, hogy több mint 10 milliárd fényéves távolságig megfigyeljen milliárdnyi galaxist. Mivel a sötét anyag közvetlenül nem lép kölcsönhatásba a fénnyel – csupán gravitációs vonzereje révén görbíti meg a téridőt –, az űreszköz az úgynevezett gyenge gravitációs lencsézés jelenségét használja fel.
A módszer lényege ahhoz hasonlítható, mint amikor egy borospohár üvegén keresztül nézünk egy háttérben lévő tárgyat: a pohár alakját és vastagságát a mögötte torzuló kép alapján lehet rekonstruálni. Az Euclid több mint egymilliárd objektum esetében méri fel ezt a finom torzulást – a földi megfigyeléseknél 50-szer nagyobb precizitással.
Kiderült, milyen gyakran kellene mosni az ágyneműt - és szinte senki nem csinálja jól
Olvass tovább...
A leghalványabb kvazárok és az univerzum hajnala
Az Euclid nemcsak a látható fény tartományában, hanem a közeli infravörös spektrumban is vizsgálódik. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a nagy vöröseltolódású – vagyis az ősrobbanás utáni első milliárd évből származó – extrém távoli és halvány objektumokat is azonosítani tudja.
A teleszkóp rendkívüli látószöggel és felbontással rendelkezik: mindössze néhány óra alatt a Hubble űrteleszkóp látómezejénél 270-szer nagyobb területet képes pásztázni. Ennek köszönhetően olyan ősi, halvány kvazárokat (aktív szupermasszív fekete lyukakat) is fel tud fedezni, amelyek eddig rejtve maradtak a csillagászok előtt.
Változó vízfelhőket észleltek a kutatók a Naprendszeren kívül - ráadásul nem is egy bolygó körül
Olvass tovább...
Mesterséges intelligencia az anomáliák vadászatára
A hatéves küldetés során elképesztő mennyiségű adathalmaz halmozódik fel. Az Euclid által lefedett, mintegy 10 000 teleholdnyi égboltfelület (2000 négyzetfok) megközelítőleg 950 millió égi objektumot tartalmaz.
Annak érdekében, hogy a kutatók ne hagyják figyelmen kívül a váratlan csillagászati ritkaságokat és anomáliákat, a csapat az AnomalyMatch nevű öntanuló algoritmussal automatizálta a szokatlan jelenségek osztályozását. A rendszer 5–10 nap alatt képes átfésülni a teljes adatállományt, és kiemelni azokat a furcsaságokat, amelyek teljesen új tudományos felfedezésekhez vezethetnek.
Az első hatalmas nyers adatcsomag közzététele 2026 novemberében várható, míg a teljes első tudományos adatkiadásra 2027 közepén kerül sor – ami nemcsak a kozmológia, hanem az egész csillagászat számára új korszakot nyit majd.
