Nem fogsz hinni a szemednek: így néz ki a napfelkelte a Marson, elképesztő, amit a marsjáró megörökített

A marsjáró által a Marson készített felvételek mindig lenyűgözőek, különösen, ha belegondolunk, hogy egy teljesen másik bolygóról származnak. A NASA Curiosity csapatának legújabb képe gyönyörű és túlvilági példája ennek: ez egy hajnal egy másik világban.

A képek kristálytiszták és szinte festményszerűnek tűnnek. Ahogy a Földön, úgy a Marson is mások a színek hajnalban, mint napközben. Ezért, hogy megőrizzék a kora reggeli táj valódi megjelenését, a kutatócsapat fehéregyensúly-korrekció nélkül dolgozta fel a fényképeket. Ez jobban tükrözi a marsi felszín tényleges látványát, mint az, ahogyan ugyanazok a felületek földi fényviszonyok között mutatkoznának.

Míg a földi napfelkelték rózsaszínes és vöröses árnyalatokban pompáznak, a Marson a hajnalok fehérek és kékek. Ennek oka hasonló ahhoz, amiért a mi égboltunk kék, a naplementéink pedig vörösek - a Vörös Bolygón azonban ez a hatás pont a visszájára fordul.

Bizonyára emlékszik rá, hogy bár a Napból érkező fény fehérnek tűnik, valójában különböző hullámhosszak (vagyis színek) kombinációjából áll. A levegőben lévő molekulák és porszemcsék eltérő módon lépnek kölcsönhatásba a napfény specifikus hullámhosszaival, különböző szögben térítve el azokat, és annak a színnek az árnyalatát hozzák létre, amelyik a leginkább „szóródik”.

A Földön napközben a kék fény szóródik a legjobban, míg a Nap alacsonyabb szögbe kerülése hajnalban és alkonyatkor vöröses tónust eredményez. A marsi légkör azonban jelentősen eltér a Földétől: rendkívül ritka, a földi légnyomás mindössze 1 százalékát éri el - ami nagyjából egy 30 kilométeres magasságnak felel meg a Földön.

Ezenkívül szinte teljes egészében szén-dioxidból áll, és rengeteg por lebeg benne. Ezek a körülmények végül a vörös fényt jobban szórják, mint a kéket, így a bolygó fénye napközben vörösesnek tűnik. Napfelkeltekor és naplementekor azonban a fénynek nagyobb távolságot kell megtennie a légkörön keresztül, és a fennmaradó kék-fehér fény adja meg ennek a képnek a túlvilági karakterét. A felvétel augusztus 11-én készült, a küldetés 4982. marsi napján (solján), mindössze egy héttel a Curiosity 14. marsi születésnapja után. A teljes panorámakép hat különálló, egymáshoz illesztett fotóból áll.

Mi az a yardang?

A képen látható, szél vájta sziklaormokat yardangoknak nevezik. A Mount Sharp és a Gale-kráter, ahol a Curiosity tartózkodik, üledékes lerakódásokból áll abból az időből, amikor a feltételezések szerint tó terült el ezen a vidéken. Miután a víz eltűnt a területről, a szél különböző rétegeket tárt fel, amelyeket a rover jelenleg is vizsgál. A yardang-réteg különösen izgalmas, mivel több okból restségből is meglehetősen szokatlan.

A yardang-réteg teljesen tájidegennek tűnik. Rossz a színe, a rétegek furcsa szögben dőlnek, és szinte úgy néz ki, mintha utólag tapasztották volna oda

- nyilatkozta Ashwin Vasavada, a NASA Jet Propulsion Laboratory Curiosity-projektjének vezető kutatója, aki hozzátette:

De pontosan ez teszi annyira izgalmassá a megközelítését. Senki sem tudja biztosan, mi hozta létre ezt a réteget, de az egyik elképzelés szerint ősi vulkáni kitörésekből származó hamu rakódhatott le itt.

A Curiosity a közelmúltban rekordot is döntött azzal, hogy elérte az 1 kilométeres tengerszint feletti magasságot; ez a legmagasabb mászás, amelyet valaha végrehajtottak a Marson - írja az IFLSciene.