A Mars helyett a Vénusz lehet az emberiség következő célpontja – meglepő érvek szólnak a bolygó mellett

A Vénusz felszíne valóban szélsőségesen barátságtalan, de 50-60 kilométerrel magasabban már egészen más kép fogadna egy jövőbeli expedíciót. Olyannyira, hogy tudományos szempontból egy lebegő település gondolata sem teljes képtelenség. A Mars mellett rengeteg érv szól, ám az ottani élet messze nem lenne egyszerű. A bolygó rendkívül vékony légköre alig nyújt védelmet a kozmikus sugárzással szemben, ezért az ott élő embereknek komoly árnyékolásra lenne szükségük. Ráadásul a marsi talajban perklorátok találhatók, amelyek további problémát jelentenének egy hosszú távú emberi jelenlét és a helyi élelmiszer-termelés szempontjából.

A Vénusz felszíne ennél is ellenségesebb. Az átlagos felszíni hőmérséklet nagyjából 460 Celsius-fok, a légnyomás pedig körülbelül 90-szerese a földi tengerszinti értéknek. Egy ember megfelelő védelem nélkül pillanatok alatt elpusztulna. Csakhogy egy Vénuszra tervezett emberi települést nem feltétlenül a felszínen kellene felépíteni.

Az IFLScience által felvetett elképzelés szerint körülbelül 50-60 kilométeres magasságban már lényegesen kedvezőbbek a körülmények. Ebben a tartományban olyan hőmérséklet és légnyomás is előfordul, amely jóval közelebb áll a földi viszonyokhoz. A sűrű légkör ráadásul sokkal jobb természetes sugárvédelmet biztosít, mint amire a Mars felszínén számíthatnánk.

Lebegő városok épülhetnének a Vénusz felhői között, és még a földihez hasonló gravitációról sem kellene lemondani

A legérdekesebb elképzelés ezért egy lebegő város lenne. A Vénusz légköre nagyrészt szén-dioxidból áll. Emiatt egy megfelelően kialakított, földihez hasonló nitrogén-oxigén keverékkel töltött szerkezet felhajtóerőt kaphatna a környező, sűrűbb atmoszférában. Vagyis elméletileg hatalmas léghajószerű települések lebeghetnének a bolygó felszíne felett. A Vénusz mellett szól egy másik fontos tényező is: a gravitációja a földi gravitáció körülbelül 90 százaléka. Ez hatalmas különbség a Marshoz képest, ahol a felszíni gravitáció mindössze a földi érték körülbelül 38 százaléka. Egyelőre nem tudjuk pontosan, milyen következményekkel járna, ha emberek éveket vagy évtizedeket töltenének marsi gravitációban. A mikrogravitáció emberi szervezetre gyakorolt káros hatásait viszont már jól ismerjük: az izomzat és a csontozat leépülése komoly probléma a hosszú űrutazások során. A Vénusz közel földi gravitációja ezért hosszú távon jelentős előnyt jelenthetne.

A Vénusz közelebb kerülhet a Földhöz, mint a Mars, az oda vezető út pedig lényegesen rövidebb lehet

Az emberes bolygóközi utazásnál minden, az űrben töltött nappal nőhetnek a kockázatok. Ezen a ponton ismét komoly előnybe kerül a Vénusz.

A Föld és a Vénusz távolsága legkedvezőbb helyzetben körülbelül 38 millió kilométerre csökkenhet, miközben a Föld és a Mars minimális távolsága hozzávetőleg 55-56 millió kilométer. A két célpont közötti különbséget azonban nem lehet pusztán a legkisebb távolságokból kiszámítani, hiszen az űreszközök pályáját, sebességét és indítási ablakát is figyelembe kell venni. Korábbi küldetések mégis jól mutatják a Vénusz egyik előnyét. A szovjet Venyera-1 körülbelül 97 nap alatt érte el a Vénusz térségét, míg az Európai Űrügynökség Venus Express szondája 153 napos utazás után érkezett meg a bolygóhoz. Egy hagyományos Mars-utazás ezzel szemben jellemzően több hónapos, gyakran nagyjából hét-kilenc hónapos repüléssel számol.

Az indítási lehetőségek is gyakrabban adódnak. A Föld és a Vénusz kedvező geometriai helyzete nagyjából 19 havonta, míg a Mars esetében körülbelül 26 havonta ismétlődik. A rövidebb utazás kevesebb időt jelentene a bolygóközi tér sugárzási környezetében, és elméletileg gyorsabb utánpótlást vagy hazatérést is lehetővé tehetne.

A Vénusz felhői között azonban hurrikánerejű szél és kénsav várná az első emberi telepeseket

Mindez nem jelenti azt, hogy a Vénusz felhőiben könnyű lenne életben maradni. A megfelelő magasságban rendkívül erős szelek fújnak, sebességük elérheti a több száz kilométer/órát. Egy lebegő állomást ezért nem egyszerűen a magasban kellene tartani: olyan rendszert kellene építeni, amely hosszú időn keresztül képes ellenállni a légköri áramlásoknak.

Ennél is látványosabb probléma a kénsav.

A Vénusz híres vastag felhőtakarójának cseppjei nagyrészt kénsavat tartalmaznak. Egy emberi település külső felületének ezért rendkívül korrózióállónak kellene lennie. Léteznek olyan anyagok – például bizonyos fluorpolimerek –, amelyek jó ellenállást mutatnak erős savakkal szemben, de egy több évtizeden át működő, hatalmas lebegő város megépítése ettől még óriási mérnöki kihívás lenne. Meg kellene oldani az élelmiszer-termelést, az ivóvíz biztosítását, az energiaellátást, a szerkezet javítását és azt is, hogyan lehetne embereket biztonságosan eljuttatni a légkör megfelelő rétegébe, majd onnan vissza az űrbe.

A Vénusz meghódítása egyelőre tudományos vízió, de a szükséges technológia a Földön is hasznos lehet

Fontos különbség, hogy jelenleg nincs elfogadott terv több ezer vagy millió ember Vénuszra költöztetésére. A felhők között lebegő települések koncepciója elsősorban mérnöki és tudományos elképzelés, nem pedig közeli jövőre meghirdetett program. Az ötlet ugyanakkor nem puszta sci-fi. A NASA korábban a HAVOC, vagyis High Altitude Venus Operational Concept keretében is vizsgálta, hogyan lehetne emberekkel működő léghajószerű járműveket alkalmazni a Vénusz felső légkörében.

Az ilyen kutatásoknak ráadásul földi hasznuk is lehet. Egy Vénusz környezetére tervezett rendszernek szélsőséges szélben kellene működnie, ellen kellene állnia erősen korrozív környezetnek, plusz  kevés helyből és korlátozott erőforrásokból kellene élelmet, vizet és energiát biztosítania.

Forrás: IFLScience