A NASA már a kereskedelmi Mars-utazást vizsgálja, 2030 után felgyorsulhat az űrturizmus

A világűr néhány évtizeden át szinte kizárólag állami űrügynökségek felségterületének számított. A következő nagy korszak azonban már arról szólhat, hogy magánvállalatok szállítanak embereket és rakományt nemcsak a Föld körüli pályára, hanem a Hold felszínére, később pedig akár a Marsra is. Az Egyesült Államok augusztus 20-án kihirdetett új űrközlekedési politikája konkrét feladatokat ad a NASA-nak. Az űrügynökségnek olyan holdi logisztikai rendszert kell kidolgoznia, amely lehetővé teszi a kereskedelmi szállítást a Hold felszínére és onnan vissza. Emellett meg kell vizsgálnia a Mars felszínére irányuló kereskedelmi robotküldetéseket, valamint azt is, hogyan lehetne magánvállalatokra épülő rendszerrel embereket eljuttatni a vörös bolygóra, majd biztonságosan visszahozni őket a Földre.

A NASA kereskedelmi Hold- és Mars-utazási terve nem egyszerű űrturizmusról szól

A „kereskedelmi” kifejezés ebben az esetben nem feltétlenül turistajáratokat jelent. A cél inkább az, hogy az állam ne maga fejlesszen és birtokoljon minden rakétát, űrhajót vagy leszállóegységet, hanem szolgáltatásként vásárolja meg az utazást amerikai vállalatoktól. Ez a modell már működik a Föld körüli pályán. A NASA például magáncégek űrhajóival szállíttat személyzetet és rakományt a Nemzetközi Űrállomásra. Az új dokumentum lényegében ezt az elvet terjesztené ki előbb a Holdra, majd hosszabb távon a Marsra.

A kezdeti utasok ezért várhatóan nem vagyonos turisták, hanem hivatásos űrhajósok, kutatók és műszaki szakemberek lennének. Ugyanakkor egy rendszeres, magáncégek által üzemeltetett holdi közlekedési hálózat később megnyithatná az utat fizető civil utasok előtt is. Erre azonban a mostani memorandum sem időpontot, sem konkrét programot nem határoz meg.

A Holdra már oda-vissza működő rendszert akarnak

A Fehér Ház eredeti memoranduma a Hold esetében nem pusztán egyszeri küldetésekről beszél. A NASA-nak teljes logisztikai felépítést kell kidolgoznia a Hold felszíne és a Föld közötti kereskedelmi szállításhoz. Ehhez rakétákra, személyszállító űrhajókra, holdi leszállóegységekre, rakománykezelésre, kommunikációs hálózatra és visszatérő járművekre egyaránt szükség lenne. A háttérben olyan infrastruktúrát akarnak létrehozni, amelyben az egyes utak nem különleges, egyszeri vállalkozások, hanem ismételhető szolgáltatások lehetnek.

Az elképzelés szerint a kormányzati szerveknek előnyben kell részesíteniük a már elérhető kereskedelmi szolgáltatásokat. Az állam csak akkor működtetne saját, a magánszektorral versengő rendszert, ha azt közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági érdek indokolja.

Az emberes Mars-utazás még távoli terv, de a NASA már vizsgálja a kereskedelmi megvalósítás lehetőségeit

A Marsra vonatkozó rész óvatosabban fogalmaz. A NASA-nak egyelőre nem menetrendet vagy konkrét űrhajót kell bemutatnia, hanem meg kell vizsgálnia azokat a kereskedelmi konstrukciókat, amelyekkel embereket lehetne a bolygó felszínére küldeni és onnan hazahozni. Ez különösen nehéz feladat. Egy marsi expedíció a bolygók helyzetétől és a választott technológiától függően éveket vehet igénybe. Meg kell oldani a sugárzás elleni védelmet, a hosszú távú élelmiszer- és oxigénellátást, a marsi leszállást, majd egy másik bolygó felszínéről történő felszállást is.

A dokumentum tehát nem azt ígéri, hogy rövidesen bárki jegyet válthat a Marsra. A valódi fordulat az, hogy az emberes marsi közlekedést már nem kizárólag állami expedícióként kezelik: olyan szolgáltatásként is számolnak vele, amelyet később magáncégek építhetnek ki és működtethetnek.

A távoli tervekhez az amerikai indítási kapacitást is radikálisan növelni akarják. A cél szerint 2030-ra évente több mint ezer rakétaindítást és légkörbe való visszatérést kellene kiszolgálni az Egyesült Államok területén.

Élőben közvetítette a NASA, ahogy két űrhajós a világűrben dolgozott a Nemzetközi Űrállomáson