Különleges misszióra készül a NASA a napfogyatkozás miatt: áttörik a fizika határait
Extrém küldetésre indulnak a kutatók: a NASA pilótái 15 000 méteres magasságban, a sztratoszférában száguldva próbálják meg elkapni a Hold árnyékát. A nem mindennapi kaland során nemcsak a fizika törvényeivel, hanem a másodpercenként több ezer kilométeres sebességgel száguldó sötétséggel is meg kell küzdeniük.
Szerda ebéd után két tapasztalt pilóta száll be a NASA különleges kutatórepülőjébe az izlandi Keflavík repülőterén. A gép észak felé, Grönland irányába emelkedik majd fel, hogy aztán egy finom ívben délkörre álljon az izlandi partoktól mintegy 64 kilométerre. Bár a missziót sokan úgy írják le, mint a napfogyatkozás üldözése, a valóságban inkább a sötétség üldözi a repülőt: miközben a gép 15 ezer méteres magasságban repül, a Hold árnyéka több mint 3200 km/órás elképesztő sebességgel száguld át alattuk az óceán felett.
Versenyfutás az idővel: újra kell tanulnia járni a NASA űrhajósának
Olvass tovább...
Bővített idejű sötétség: Áttörik a fizika határait
A szárazföldön vagy a tengeren tartózkodók számára a teljes sötétség mindössze 2 perc 18 másodpercig tartana. Ám azzal, hogy a NASA napfogyatkozás megfigyelésére tervezett járata 740 km/órás sebességgel halad az esemény sávjában, a pilótáknak sikerül majdnem 3 percre meghosszabbítaniuk a teljesség állapotát. Ez az extra idő felbecsülhetetlen értéket jelent a tudósok számára.
Cary Klemm, a NASA houstoni Johnson Űrközpontjának műszerkezelője, aki korábban már repült hasonló küldetéseken, drámai módon írta le az élményt:
„A legnagyobb különbség az, hogy a fülkében 50 ezer láb magasan még elképesztően vakító a napsütés. Feletted egyetlen felhő sincs, majd hirtelen áthalad rajtad ez az elképesztő árnyék. Érzed, ahogy zuhan a hőmérséklet, a műszerekhez több fényre van szükséged, és egy nagyon furcsa, kísérteties sötétség vesz körül. Teljesen körülöleli a pilótafülkét.”
Titkos kamerák a repülő orrában
A misszióhoz használt WB–57-es különleges kutatórepülő orrkúpjában négy szuperfejlett kamera rejlik. Ezek másodpercenként több tucat felvételt készítenek majd a takarásban lévő Napról a fény különböző hullámhosszain. A fotókon a plazma óriási hurokszerű íveit és úgynevezett nanoflareden elnevezett mágneses robbanásokat szeretnének rögzíteni – olyan jelenségeket, amelyeket a Nap elvakító vakítása miatt egyébként képtelenség lenne megfigyelni.
Dr. Amir Caspi, a coloradói Southwest Kutatóintézet vezető kutatója elmondta, hogy a nanoflare-ek elképesztő energiát szabadítanak fel: mindegyikük több ezer atombomba erejével robban fel a Nap felszínén. Ez adhat magyarázatot a csillagászat egyik legnagyobb rejtélyére is: miért több mint 1 000 000 °C-os a Nap külső légköre (a korona), miközben a felszíne csupán 6000 °C-os?
Több száz tonna zuhanhat az óceánba – a NASA terve komoly vitát váltott ki
Olvass tovább...
Miért nem jók a műholdak és a földi kamerák?
A földi megfigyeléseket a felhők és az atmoszféra zavaró hatásai akadályozzák, míg az űrbéli műholdak nem tudnak ekkora adatmennyiséget továbbítani.
„El lehet képzelni, hogy ez terabájnyi információt jelent” – tette hozzá Caspi.
A naptevékenység és az űridőjárás megértése kulcsfontosságú az emberiség számára, hiszen a felszabaduló sugárzás és a részecskeáramlások komoly veszélyt jelentenek az űrhajósokra, a műholdakra, az áramhálózatokra és a földi kommunikációra egyaránt.
A tudományos érték mellett persze a látvány is felejthetetlen: „Az emberiség hány százaléka látott már teljes napfogyatkozást? Egy töredék töredéke. Ha részese lehetsz ennek a ritka csoportnak, akkor igazán kapcsolódsz a Földhöz, a Naphoz és a Naprendszerhez. Egyszerre érzed magad nagyon különlegesnek és hihetetlenül picinek ebben a hatalmas univerzumban.”
