Megfejtették a marsi piramis titkát, ez áll a dolog mögött

Az élettelen vörös felszín mögött

A Mars felszínét első pillantásra egy sivár, kietlen vörös táj uralja, ahol az élet lehetőségei már pusztán szemrevételezéssel is kizártnak tűnnek. Azonban egyes kutatók, mint George J. Haas, a The Cydonia Institute alapítója és vezető marskutatója, egészen másképp látják ezt a tájat. Haas több mint három évtizede vizsgálja a NASA által rögzített felvételeket, és könyvében, The Great Architects of Mars címmel, részletesen elemzi azokat a formációkat, amelyek szerinte nem lehetnek pusztán természeti képződmények.

A marsi piramis, az úgynevezett "kulcslyuk struktúra", valamint a "papagáj geoglifa" mind arra utalhatnak, hogy egykor fejlett civilizáció létezett ezen a bolygón.

A geometria, mint az intelligens tervezés nyoma

A világűr kutatása során az egyik legfontosabb jelenség, amit a tudomány vizsgál, a rendezettség — különösen akkor, ha az élő szervezetek vagy mesterséges struktúrák lehetőségére utalhat. Haas éppen ezt a rendezett geometriai mintázatot figyelte meg a Mars több pontján is.

Az egyik leghíresebb formáció, a kulcslyuk struktúra, két részből áll: egy ék alakú kiemelkedésből és egy hozzákapcsolódó kupolából. A különös szerkezet nem csupán a szimmetriájával tűnik ki, hanem azzal is, hogy hasonlóságot mutat a Japánban található Kofun sírokkal.

Haas és kutatótársai 2016-ban publikálták az első részletes tanulmányukat erről a formációról a Journal of Space Exploration című folyóiratban, ahol arra a következtetésre jutottak, hogy a struktúra annyira szabályos, hogy természetes keletkezése statisztikailag szinte kizárható.

A papagáj, ami több, mint illúzió

A tudomány természetesen szkeptikus. A pszichológusok, mint Robin Kramer, felhívják a figyelmet a pareidóliára — arra a jelenségre, amikor az agy ismerős mintákat, például arcokat lát bele véletlenszerű objektumokba. Azonban Haas szerint a papagáj geoglifa — egy madárformájú alakzat, amelyet a Mars felszínén, az Argyre-medencében fedeztek fel — nem puszta véletlen.

Az alakzat 22 anatómiai ponton felel meg egy valódi madár testfelépítésének, amelyet több állatorvos, köztük egy madárspecialista is megerősített.

A geoglifák, mint ez a Parrotopia-ként is emlegetett struktúra, már a Földön is régóta ismertek: elég, ha a perui Nazca-vonalakra gondolunk. Ám Haas szerint egyik földi példa sem éri el azt a részletgazdagságot, amit ezen a marsi formáción figyelhetünk meg.

Megfejtették a marsi piramis titkát?

A legérdekesebb pont azonban nem más, mint a marsi piramis kérdése. Már az 1970-es években, a NASA Mariner 9 küldetése során is rögzítettek háromszög alakú piramisokat az Elysium térségben. Ezek a Sagan-piramisokként ismert formációk három oldalukkal és hatalmas méretükkel — több mint 3 kilométer magasak — teljesen kilógnak a megszokott vulkanikus domborzati képből.

Maga Carl Sagan is érdeklődést mutatott irántuk, bár ő akkoriban a természetes szél és homok eróziós hatásait feltételezte kialakulásuk mögött.

Haas azonban úgy véli, hogy ezek a piramisok sokkal inkább emlékeztetnek mesterséges struktúrákra. Kiemeli, hogy a Mars ezen régiója a közelmúltban, mintegy 53 000 éve is mutatott vulkanikus aktivitást, ami kedvezhetett az élet kialakulásának. A régióban található folyómedrek és kanyonok további bizonyítékai annak, hogy egykor víz is jelen lehetett.

Atlantisz a Mars felszínén?

A bolygó déli féltekéjén található Atlantis Chaos terület újabb rejtélyt tartogat. A kutatók, köztük Greg Orme és Javed Raza, egy NASA-fotón olyan szabályos, hálós elrendezésű alakzatokat találtak, amelyek leginkább városmaradványokra emlékeztetnek. A formációk szimmetrikus, sejtrácsszerű struktúrája meglepő hasonlóságot mutat földi városokkal, mint például az 1980-as évekre elnéptelenedett szaúd-arábiai Al-Ula vagy a második világháború alatt lerombolt Berlin egyes részeivel.

Haas ennek alapján az Atlantisz-komplexum elnevezést adta a régiónak, mely szerinte akár egy ősi civilizáció központja is lehetett.

A csillag alakú erőd titka

Végezetül említést érdemel a Starburst nevű formáció is, amely a Mars keleti féltekéjén, a Nepenthes Mensae régióban található. Az ötágú csillagra emlékeztető alakzat közepén egy magaslat, körülötte pedig kisebb kiemelkedések figyelhetők meg. Ez a szerkezet erős hasonlóságot mutat a 19. századi Fort Henry erőddel Tennessee államban, amely hasonló csillag alakú alaprajzzal rendelkezik.

Haas szerint ez nem lehet véletlen: a formáció annyira karakteres megjelenésű, hogy szerinte „műalkotásként” is megállná a helyét.

Egy új korszak küszöbén

Bár számos tudós még mindig a véletlen és természetes folyamatok mellett teszi le a voksát, George J. Haas és kutatócsoportja abban reménykedik, hogy a jövő Mars-missziói — mint például a NASA vagy a SpaceX jövőbeli küldetései — közelebbről is megvizsgálják ezeket az anomáliákat.

Az űrkutatás jelenlegi állása szerint nem kizárt, hogy már a következő évtizedben emberek lépnek a Mars felszínére. Ez sokkal több lenne, mint technológiai mérföldkő; új fényt vethetne azokra a kérdésekre is, amelyek évtizedek óta izgatják a tudományos világot — és természetesen azokat, akik valaha is elgondolkodtak rajta: vajon valóban megfejtették a marsi piramis titkát?

Ha kíváncsi vagy arra, mi rejlik még a vörös bolygó rejtelmeiben, érdemes tovább követni az újabb felfedezéseket — a válasz talán már nincs is olyan messze.

Az alábbi videó részletesebben körüljárja a Marsi piramisok kérdését: