„Alig vártam, hogy kijöhessek” – öt nap sötétség után halott nagymamáját látta a professzor

Öt napra elvonult a külvilágtól Kiana Aran, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem biomérnök professzora. A 2024 novemberében, Lengyelországban végzett önkísérletéről most a LADbible is beszámolt. A kutató arra volt kíváncsi, hogyan reagál a szervezete, ha hosszabb időre eltűnik körüle a fény és a mindennapi ingerek jelentős része.

A második étkezés után már hosszúnak tűnt a hátralévő idő

Aran egy mesterségesen kialakított, teljesen elsötétített kamrában tartózkodott. Volt ágya, fürdőszobája és zuhanyzója is. Naponta egyszer kapott ételt, fényt kizáró, dupla ablakrendszeren keresztül. Az étkezések időpontját változtatták, így hiába számolta az adagokat, hamar elveszítette a nappalok és éjszakák fonalát.

Az első nap még pihentetően telt. A folyamatosan tevékeny kutatónak azonban egyre nehezebb volt elviselnie, hogy nincs mivel elfoglalnia magát.

„Hogyan fogok még három napot itt tölteni? Hiszen semmit sem csináltam.”

Így idézte fel a második étkezés után támadt gondolatait a The Scientistnek. Bármikor távozhatott volna, de úgy érezte, cserbenhagyná a kint dolgozó kollégáit, ha idő előtt megszakítaná a kísérletet.

Olyasmit látott, amiről nem tudta eldönteni, valóban megtörtént-e

A beszámoló egyik legkülönösebb pillanatában az édesanyját, az unokatestvérét és évekkel korábban elhunyt nagymamáját látta, amint együtt néznek valamit egy iPaden. Nem tudta eldönteni, álmodik-e vagy hallucinál. A teljes sötétség ellenére tárgyak körvonalait is érzékelni vélte. Az ételek ízét és állagát pedig a megszokottnál intenzívebbnek érezte. A harmadik-negyedik napra már alig várta, hogy véget érjen az elvonulás. A szervezetét közben érzékelőkkel figyelték: követték az agyi aktivitását, az alvását, a pulzusát és a vércukorszintjét. Aran maga is hangsúlyozta, hogy egyetlen ember önkísérletéből nem lehet általános következtetéseket levonni.

Az ötödik nap után kijött a kamrából. Később arról beszélt, hogy türelmesebbnek érezte magát, és jobban értékelte a körülötte lévő dolgokat. Az odabent töltött időre azonban egészen más mondattal emlékezett:

„Egyszerűen alig vártam, hogy kijöhessek.”