A Netflix új sorozata annyira sötét és depresszív, hogy még a rajongók is kiakadtak

Egy visszatérő legenda – vagy csak visszatérő unalom?

Neil Gaiman neve eddig garancia volt a fantáziadús világokra, mély karakterábrázolásra és emlékezetes párbeszédekre. A Netflix The Sandman sorozatának első évada is hozta ezeket, még ha lassú tempója sok nézőt próbára tett. Az új, második évad viszont mintha mindebből semmit sem akarna megőrizni – a sorozat mostanra egy füsttel és önsajnálattal teli gótikus ürességgé vált.

Morpheus, a depresszív álomfejedelem

A történet ezúttal is Morpheus körül forog, aki ezúttal ex-kedvesét, Nadát próbálja kiszabadítani a pokolból, miután tízezer éve odakárhoztatta. Útja során találkozik Luciferrel (Gwendoline Christie) is, aki a fáradtan unott Sátán szerepében csak ráerősít a sorozat komor hangulatára.

Bár a látványvilág továbbra is sötét, elegáns és tökéletesen gótikus, Morpheus alakja annyira mozdulatlan és unott, hogy még a legnagyobb mitológiai jelenetek – például Thor pörölyének porrá zúzása vagy Shakespeare megáldása kreatív örökléttel – is csupán közönyös kötelességnek tűnnek.

Dialógusok, amiktől összerezzen a lélek

A kritikusok szerint a sorozat legnagyobb gyengesége az, hogy a fenségesnek szánt mondatok inkább közhelyesnek hatnak. Például Morpheus egyik filozofikusnak szánt sora:

„A mesék és a kalandok azok az árnyékigazságok, amelyek akkor is megmaradnak, amikor a puszta tények már por és hamu és elfelejtődnek.”

Egy másik jelenetben így elmélkedik:

„A pokol a mennyország tükörképe. Egyik sem létezhet a másik nélkül.”

Bár ezek a gondolatok a képregényekben még költőiek voltak, Sturridge túlságosan is depresszív előadásmódjában sokak szerint inkább fárasztóan hatnak.

Széles univerzum, kihasználatlan lehetőségek

A második évad epizódjai között feltűnik Orpheusz története is, akit a Netflix sorozat Morpheus fiaként ábrázol, ám a mitológiai retelling semmilyen új gondolatot nem ad a klasszikus sztorihoz. Egy transznemű ismerős New York-i látogatásának szála pedig bár fontos társadalmi üzenetet hordoz, a kivitelezés súlytalan marad.

Nézői reakciók – rajongás helyett fásultság

Sokan kiemelték: bár a vizualitás továbbra is lenyűgöző, a sorozatban rejlő végtelen lehetőségek mind elpazaroltan hevernek. A mitológiai világok közti utazás helyett Morpheus inkább egy folyamatosan önmarcangoló tinédzserre hasonlít, aki minden párbeszédet bosszús sóhajjal zár.

A The Sandman új évada azoknak szól, akik a lassú, ködös, filozofikus fantasy-t kedvelik, ám még ők is csalódhatnak, ha valódi történeti ívet vagy erőteljes karakterfejlődést várnak. Neil Gaiman világa továbbra is tele van potenciállal – de ez a sorozat egyelőre képtelen életre kelteni azt.

Az alábbi videóban a Netflix sorozatának előzetese látható: