Szlovák tankönyvbe brutális dolog került be Magyarországról, aminek nem kellett volna

A Kárpát-medence történelme

A történelem viharai az idők során a Kárpát-medencét sem kímélték. Árpád bejövetele után a Magyar Királyság volt a térség meghatározó államalakulata, ami egészen a mohácsi vészig tartotta is magát.

Ezután az ország egy része török megszállás alá került, a magyar államiság szinte a nullpontra süllyedt a hódoltság területén, majd a Ferdinánd személyében a Habsburgok kerültek a trónra, a királyság mint államforma pedig fenn maradt egészen az első világháború végéig (formálisan Horthy kormányzósága idén is, bár király ekkora már nem volt).

Nemzeti ébredés a 19. században

A következő nagy törést a 19. századi nemzeti mozgalmak születései hozták el, a trianoni békeszerződés nyomán pedig a királyság megszűnt, Magyarország elvesztette területének egy igen jelentős részét és új nemzetállamok jöttek létre.

Az ezután megszülető államok így igen érdekes helyzettel találták magukat szembe: államuk területei hosszú ideig a magyar korona alá tartoztak, ez azonban nehezen volt beleilleszthető az új, nacionalista politikákba, így a történelemoktatás magyar szemüveggel nézve igen érdekes alakult ezekben az új országokban.

A szlovák történelemkönyvek furcsaságai

Különösen érdekes a helyzet Szlovákiában. Szlovákia mint önálló állam a történelem során először 1939-ben jelent meg, miután Hitler Németországhoz csatolta a Szudétavidéket, a meggyengült Csehszlovákiából pedig kiváltak Jozef Tiso vezetésével, a frisse szerzett önállóságot viszont gyorsan el is veszítették a második világháború után, azt csak 1993-ban nyerték vissza.

Ezek ellenére a szlovák történelemkönyvek számos olyan állítást tartalmaznak, ami alapján a szlovák diákok úgy is gondolhatnák, hogy Szlovákia mint önálló állam tulajdonképpen mindig létezett - nem direkten mondják ezt ki, de számos ilyesmire utaló megjegyzés található a helyi történelemkönyvekben.

Pozsony például következetesen Bratislava-ként van a emlegetve még a középkor történelmével foglalkozó anyagokban is is, pedig a "Bratislava" szó csak egy 19. századi szóalkotás eredménye.

Emellett az is előfordul, hogy különböző jeles, magyar származású történelmi személyiség neveit "elszlovákosítják" - kiváló példa erre Széchenyi István, aki a szlovák tankönyvekben  Štefan Sečeni-ként szerepel.

Dokumentumfilm a szlovák-magyar együttélésről: