Elképesztő dolog derült ki Hitler belső köreiről - Boszorkányok, mágia és égből hullott kövek vezették a Harmadik Birodalmat a pusztulásba

Az ősi istenek és a boszorkányok feltámasztása

A náci párt ideológiája a kezdetektől fogva szorosan összefonódott a természetfeletti képzetekkel és a pogánysággal. A vezérkar – köztük Adolf Hitler, Heinrich Himmler és Joseph Goebbels – tudatosan használta ki a német lakosság spirituális útkeresését. A cél az volt, hogy a tudományosan igazolható tények és a hagyományos vallások közötti űrben egy teljesen új világmagyarázatot kínáljanak. Ez a gondolkodásmód azonban hamar túlnőtt az elméleten. A náci okkultizmus intézményesült, és közvetlenül befolyásolta a kultúrát, a hadviselést, valamint a rezsim legsötétebb bűncselekményeit.

A belső körökben zajló misztikus útkeresés egyik első látványos jele az 1920 decemberében megrendezett téli napfordulós ünnepség volt. A felszólalók a régi nordikus mitológia alakjait, például Baldur napistent és Siegfriedet hívták életre, hogy a kereszténység alternatívájaként egy „hitelesebb” germán természetvallást építsenek fel.

A fanatizmus odáig fajult, hogy az SS egy különleges egységet hozott létre, amely csaknem harmincezer dokumentumot gyűjtött össze a középkori boszorkányüldözésekről. Himmler szentül hitte, hogy az ősi árja természetvallást a zsidó-keresztény hatás semmisítette meg, a boszorkányok pedig valójában a germán hit elfeledett védelmezői voltak. Otto Rahn régész pedig könyveiben arról értekezett, hogy a Szent Grál egy égből hullott kő. A mítoszok hajszolása odáig vezetett, hogy az SS még Tibetbe is expedíciót indított, hogy felkutassák az egykori Atlantiszról elmenekült ősárja civilizáció nyomait.

Mágia és csillagjóslás a frontvonalon

Bár Martin Bormann 1941-ben egy körlevélben próbálta megfékezni az okkult jóslatok terjedését a pártban, a vezetés a valóságban nyakig ült az áltudományokban. Goebbels rendszeresen alkalmazott asztrológusokat a háborús propaganda gyártásához, míg Hans Bender parapszichológus kísérleteit nyíltan állami pénzből finanszírozták.

Hitler és Himmler fanatikusan hittek a Világjég-elméletben, amely szerint a kozmikus és emberi történelmet a világűrt alkotó jég határozza meg. A fronton is bevetették a mágiát. 1942-ben a haditengerészet Ingakutató Intézete radiesztéziával, vagyis ingák segítségével próbálta bemérni az ellenséges hadihajók pontos pozícióját. Egy évvel később, Mussolini felkutatására az SS harminchat okkultistát és jövendőmondót gyűjtött össze, hogy látomások útján találjanak rá a fogságba esett olasz diktátorra.

Az áltudományos téveszmék a koncentrációs táborokban is megjelentek. Sigmund Rascher hírhedt SS-orvos Dachauban végzett brutális emberkísérleteket. Rascher egy radikális antropozófus fia volt, és apja természetgyógyászati elméleteit – amelyek a talaj és a csillagok kozmikus erőit hirdették – a megszállt lengyel területeken próbálta a gyakorlatba átültetni.

Démoni propaganda és a vérfarkasok kultusza

A faji alapú megsemmisítést és a társadalom radikalizálását természetfeletti metaforákkal alapozták meg. Hitler már a Mein Kampf lapjain is rendszeresen „vámpírként” és „vérszívóként” hivatkozott a zsidóságra, 1943-ban pedig a párt oktatási hivatala külön pamfletet adott ki a témában. Azzal, hogy a zsidóságot természetfeletti, démoni ellenségként mutatták be, a náci gépezet sikeresen készítette fel a társadalmat a tömeggyilkosságokra, mondván egy ilyen fenyegetést gyökerestül kell kiirtani.

Ezzel éles ellentétben a vérfarkas motívuma hősies szerepet kapott a propagandában. Hitler egyenesen imádta a ragadozó imázst, főhadiszállásait is Farkasveremnek (Wolfsschanze) keresztelte. A háború végén Himmler éppen ezen a néven (Operation Werewolf) szervezte meg a szövetségesek hátországában harcoló, szabotázsra és orvgyilkosságra kiképzett gerillacsoportokat.

Végjáték a lángok között

A birodalom összeomlása során, a sztálingrádi csata után a racionális gondolkodás és a természetfeletti közötti utolsó határvonalak is elmosódtak. A romokban heverő Németországban valósággá váltak Hitler kedvenc zeneszerzője, Richard Wagner apokaliptikus víziói a mindent elnyelő tűzvészről.

A teljes katasztrófa árnyékában a náci vezetés és a lakosság a technológiai miszticizmusba menekült. Kétségbeesetten várták az olyan pusztító csodafegyverek (Wunderwaffe) felbukkanását, mint az antigravitációs gépek vagy a halálsugarak, amelyeknek valójában semmilyen tudományos realitása nem volt. Ez a természetfeletti képzeletvilág az utolsó órákban egyfajta kollektív terápiaként működött, amíg a Harmadik Birodalom a saját okkult díszletei között végleg alászállt a történelem sötétségébe.

Videó is készült a témában, melyet itt tudsz megnézni:

(via)