A történelem legfontosabb időjárás-jelentése döntötte el a világháborút - Így dőlt el valójában a normandiai partraszállás

Megfejtették a németek legféltettebb titkát

Amikor John F. Kennedy megkérdezte Dwight D. Eisenhower elnököt, hogy a normandiai partraszállás miért lett akkora siker, ő csak annyit felelt, hogy egyszerűen jobb meteorológusaik voltak, mint a németeknek. Bár más tényezők is közrejátszottak, a D-nap sikere valóban egy csapat óriási nyomás alatt lévő időjárás-szakértőn múlott. Akkoriban az időjárás megfigyelése közel sem volt olyan egyszerű feladat, mint napjainkban, az adatokat hajókról és személyzettel ellátott állomásokról gyűjtötték, és gyakran postagalambokkal továbbították.

A szövetségeseknek azonban volt egy kulcsfontosságú, titkos aduászuk. Mivel feltörték a híres Enigma-kódot, hozzáfértek a németek saját időjárási adataihoz és jelentéseihez is. Míg a náci hadvezetés vakon tapogatózott a csatorna túloldalán uralkodó viszonyokkal kapcsolatban, a szövetségesek mindkét fél mérési eredményeit látták, ami felbecsülhetetlen taktikai előnyt jelentett számukra.

Pokoli nyomás nehezedett a meteorológusra

Az inváziót eredetileg június 5-re tervezték, és közel 160 ezer katonát vontak össze a déli partokon. A terv azonban teljes mértékben a természettől függött, és abban a hónapban szokatlanul erős viharfrontok közelítettek az Atlanti-óceán felől. A csapatoknak egy olyan speciális szünetre volt szükségük a viharban, amikor a tenger elég nyugodt az átkeléshez, de az égbolt nem teljesen tiszta, nehogy a németek idő előtt kiszúrják a gyülekező gigantikus haderőt. Ráadásul ennek a rövid ablaknak az árapály-viszonyokkal is tökéletesen egybe kellett esnie.

J. M. Stagg kapitánynak, a szövetséges expedíciós erők főmeteorológusának jutott a feladat, hogy a történelem legfontosabb időjárás-jelentését letegye a parancsnokság asztalára. Amikor a pocsék viszonyok miatt június 5-én lefújta az indulást, a naplójába azt írta, hogy az egész helyzet egy valóságos rémálom. Több mint százezer ember élete pihent a kezében.

Egyetlen apró ablak a viharos felhők között

A nyílt óceánon horgonyzó hajók jelentéseit figyelve Stagg és csapata végül észrevett egy rendkívül szűk időablakot. Meghozták a végleges és visszavonhatatlan döntést, és az inváziót június 6-ra időzítették. Harry S. Truman későbbi amerikai elnök szerint valószínűleg ez volt az egyetlen nap abban a hónapban, amikor a hadműveletet egyáltalán el lehetett indítani. A partraszállás sikerült, és a második világháború a végéhez közeledett.

Hogy valójában mennyire szűk volt ez a bizonyos ablak, azt Ed Hawkins, a Readingi Egyetem professzora mutatta meg a közelmúltban. A történelmi feljegyzések alapján modern műholdképekhez hasonló vizualizációkat készítettek a korabeli viharokról. Ezekből egyértelműen kiderült, hogy ha a csapatok csak néhány órával korábban vagy később indulnak útnak, az időjárás teljesen megsemmisítette volna az offenzívát. A felhők közötti apró szakadás, amit egy stressztől kimerült meteorológus szúrt ki, szó szerint megmentette a világot.

(via)