Így festett a szétlőtt Parlament 1945-ben - Megrázó felvétel került elő a magyar történelem legsötétebb órái után

Az úri intrikák helyett egy új világ ígérete

Amikor 1945. szeptember 5-én a képviselők és a meghívott vendégek megérkeztek a Kossuth térre, egy olyan Országház fogadta őket, amelyen még frissek voltak a második világháború pusztításának nyomai. Az épület a károk ellenére használható állapotban várta a történelmi napot. Azokon a folyosókon, ahol korábban az úri Magyarország olykor országvesztő intrikái szövődtek, ezúttal egy megújuló, demokratikusnak álmodott ország népi képviselői gyülekeztek.

A sok vihart látott, pompás ülésterem gyorsan benépesedett. A padsorokat egymás után töltötték meg a különböző politikai erők: a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Szakszervezeti Tanács, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt delegáltjai. A karzatok zsúfolásig teltek, az újságírók páholyaiban mozdulni sem lehetett, miközben a diplomaták részlegében feltűntek a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai is.

„A demokrácia nem egyenruha”

A teltház feszült csendben figyelte Zsedényi Bélát, a Nemzetgyűlés elnökét, ahogy az emelvényre lépett. Beszédében nyíltan beszélt arról a súlyos történelmi teherről, amely a jelenlévők vállát nyomta a budapesti ülés megnyitásakor. Elsőként a hála fontosságát emelte ki azok felé, akik elhozták a felszabadulás pillanatát, majd egy olyan gondolatmenetet fogalmazott meg, amely a mai napig érvényes.

Zsedényi hangsúlyozta, hogy a demokrácia kiépítése nem merülhet ki a külsőségekben. Úgy fogalmazott, a demokrácia nem egyenruha, amit készen kapva egyszerűen csak felhúzunk magunkra. Sokkal inkább egy olyan politikai, társadalmi és gazdasági életrend, amelyet a nemzetnek magának kell megterveznie, méghozzá féltő gonddal, szakértelemmel és messzire látó óvatossággal. Kiemelte: ehhez az ország legjobb munkásaira van szükség, mert ennek az új "ruhának" nemcsak újnak kell lennie, hanem tökéletesen illenie is kell a magyar nép testére.

Beszéd a nemzet sírja szélén

A történelmi ülésen a miniszterelnök is szót kért, hogy felidézze a nemzeti kormány 1944. december 22-én meghirdetett programját. Visszaemlékezése szerint akkoriban a vérét vesztett nemzet egyik fele még alig ocsúdott fel a sors tragédiájából, miközben a másik része még harcolt a saját érdekei ellen.

A kormányfő drámai szavakkal emlékeztetett arra, hogy az első programot valójában a nemzet sírja szélén mondták el, ott, ahol máskor már csak halotti beszédek szoktak elhangzani. A reményt végül a szövetséges nagyhatalmak, a Vörös Hadsereg, valamint az évekig elnyomott, a hamu alatt parázsló belső demokratikus erők fellobbanása hozta el. Ez a bizalom tette lehetővé, hogy a felszabadult magyarság képviseletében újra nemzetgyűlés alkothasson törvényeket a romos, de mégis büszkén álló Parlament falai között.

Az archív felvétel itt tekinthető meg: