Az igazság a roma holokausztról: Európa és Magyarország történelmének sötét lapjai

Lengyelország 1939-es megszállása után a zsidó és lengyel lakosság deportálása mellett a német hatóságok napirendre tűzték a romák áttelepítését is egy úgynevezett „zsidó rezervátumba”. Bár a bűnügyi rendőrség vezetése szorgalmazta a cigányok csatolását a zsidó szállítmányokhoz, a helyi német szervek ellenállása miatt 1940-ben a tervezett 30 ezer helyett végül „csak” 2800 embert vittek Lublinba.

Gettók, járványok és a gázteherautók kora

1941 őszén, Hitler parancsára megkezdődött a Harmadik Birodalom megtisztítása a nemkívánatosnak ítélt csoportoktól. Ennek részeként 5 ezer osztrák cigányt szállítottak a łódźi gettóba. A gettó zsidó vezetősége a zsúfoltság és a felmerülő konfliktusok miatt kiharcolta a romák elszigetelését egy zárt területre, ahol a borzasztó higiéniai körülmények miatt hamarosan tífuszjárvány tört ki. A német hatóságok a megszokott, kíméletlen módon reagáltak: 1942 februárjában a gettóból a chelmnói haláltáborba szállították a túlélőket, és gázteherautókban végezték ki őket.

A keleti fronton az SS és a rendőrség speciális bevetési egységei, az Einsatzgruppék végeztek szisztematikus pusztítást:

• A Baltikumban működő egységek jelentései szerint 1942 februárjáig a több mint 138 ezer meggyilkolt áldozat között romákat is kivégeztek.

• Szmolenszk térségében az Einsatzgruppe B egységei 1942 márciusában tucatnyi cigányt „részesítettek különleges kezelésben” (kivégzésben).

• A déli szovjet területeken gyilkoló Einsatzgruppe D 1942 elején Szimferopolban 824 cigányt mészárolt le, büszkén jelentve, hogy a „cigánykérdés megoldást nyert”.

Eltérő pusztítás a megszállt és a szövetséges államokban

A nácik által megszállt európai országrészben a roma holokauszt eltérő intenzitással zajlott. Franciaországban a kollaboráns hatóságok mintegy 30 ezer cigányt internáltak. Belgiumból közel 400 embert deportáltak Auschwitzba, akik közül mindössze 12-en élték meg a felszabadulást.

A szomszédos Szerbiában a német katonai hatóságok másfél év alatt végeztek a helyi közösséggel: mintegy 12 ezer cigányt lőttek agyon vagy gázosítottak el teherautókban, majd 1942 augusztusában jelentették Berlinnek a feladat elvégzését. Lengyelországban 13 ezer vándorcigányt gyilkoltak meg, míg a letelepedetteket gettókba kényszerítették, majd Treblinkában törölték el az életüket.

A tengelyhatalmakkal szövetséges államokban is sötét lapok íródtak a történelembe:

• Horvátországban az usztasák 20–28 ezer romát mészároltak le.

• Romániában a deportálások és az embertelen körülmények miatt több mint 10 ezer cigány vesztette életét éhség, betegségek vagy kivégzések következtében.

• Szlovákiában bár nem zajlott tömeges deportálás, a romákat a települések szélére száműzték, és az SS-egységek több száz embert végeztek ki.

Pharrajimos: A magyarországi cigányság tragédiája

A magyarországi porajmos (vagy pharrajimos, jelentése: elpusztítás, elnyeletés) története a Horthy-korszak diszkriminatív intézkedéseivel indult. A hatóságok rendeletekkel korlátozták a cigányság mozgását és kereskedelmi tevékenységét, a Kárpátokban pedig a honvédség kényszermunkatáborokat létesített a helyi roma lakosság számára.

A szisztematikus és tömeges üldöztetés azonban a 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után szabadult el igazán:

• A komáromi Csillagerőd borzalmai: A Nyugat-Dunántúlról összefogdosott több ezer magyar romát a komáromi Csillagerődbe hurcolták. A férfiak, nők és gyermekek a nyári zsidó gettókat idéző embertelen körülmények között sínylődtek; sokan belehaltak az éhezésbe és a bántalmazásokba.

• Deportálások a haláltáborokba: Komáromban kiválogatták a munkaképeseket. A kiválasztottakat a dachaui, a ravensbrücki és a bergen-belseni koncentrációs táborokba hurcolták. Ravensbrückben különösen sok fiatal magyar roma lányt vetettek alá embertelen orvosi kísérleteknek és sterilizációnak.

• Hazai tömegmészárlások: Nemcsak a táborokban, hanem Magyarország területén is véres mészárlásokat hajtottak végre. Csendőrök és nyilasok többek között Lajoskomáromban, Várpalotán, Szolgaegyházán, Dobozon és Lengyelben is védtelen roma családokat – köztük csecsemőket és nőket – gyilkoltak meg gépfegyverekkel és kézigránátokkal.

A kutatások szerint a nácik áldozatai közé tartozó magyarországi roma holokauszt mintegy 5000 ember életét követelte, míg az üldöztetést és a kényszermunkát elszenvedők száma a tízezreket is elérte.

Összegzés

A roma holokauszt tényei rávilágítanak arra, hogy Európa történelme és a magyar múlt milyen mély sebeket hordoz a XX. századból. A nácik áldozatai között számon tartott cigány közösségek szenvedéseinek felidézése és megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő generációi soha többé ne engedjék megújulni a faji gyűlöletet és a megkülönböztetést.