Gyilkosság, feldarabolás, eltűnt fej, a bűnügy, amely örökre megmaradt Budapest emlékezetében

Budapest történetének vannak olyan bűnügyei, amelyek nem tűntek el az újságok megsárgult lapjaival együtt.

A Léderer házaspár története ilyen: egy különös, hátborzongató eset, amelyből idővel nemcsak bírósági ügy, hanem városi legenda is született.

A legismertebb kérdés, amely évtizedeken át visszhangzott a pesti kávéházakban, egyetlen mondat volt:

„Lédererné, Lédererné, mi van a kosárban?”

A válaszra azonban már 1925-ben sem egy dal, hanem egy nyomozás próbált rájönni.

Amikor Kodelka Ferenc eltűnésének híre elterjedt, senki sem sejtette, hogy a keresés Budapest egyik legsötétebb bűntényéhez vezet. A ferencvárosi hentesmester vagyonos embernek számított: a korabeli beszámolók szerint több üzlet és vágóhíd kötődött a nevéhez, ezért könnyű célpont lehetett azok számára, akik gyors meggazdagodásról álmodoztak.

A gyanú hamar Léderer Gusztáv és felesége, Schwartz Mária, vagyis Mici felé fordult. A házaspár nem egyszerűen pénzt akart szerezni: előbb üzleti ajánlatokkal próbálták befolyásolni Kodelkát. Egy állítólagos amerikai ingatlanüzlet mögé rejtett tervvel akartak nagyobb összeget megszerezni tőle, sőt korábban egy mérgezéses kísérlettel is próbálkoztak. Az első próbálkozás kudarcba fulladt, Kodelka túlélte. A második alkalommal azonban már nem maradt esélye.

1925 januárjában Léderer Gusztáv végzett vele, majd a holttest eltüntetésére készültek.

A maradványokat feldarabolták, és megpróbálták úgy elrejteni, hogy a bűncselekményre ne derüljön fény. A terv azonban egy apró részleten megbukott: valakinek feltűnt a gyanús éjszakai mozgás. Gricsák Pál éjjeliőr észrevette, hogy valami nincs rendben. Jelzése kezdetben nem kapott megfelelő figyelmet, ám hamarosan emberi maradványokat találtak a Gubacsi híd környékén.

Az azonosításban egy különleges ismertetőjel, Kodelka tetoválása segített. A nyomozók ezután a Tölgyfa utcai lakásban olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek egyértelművé tették a történteket. A házban talált tárgyak, valamint a lakók vallomásai egyre szorosabbra fonták a hálót a házaspár körül.

Kiderült az is, hogy Léderer múltja korántsem volt makulátlan.

A férfi az első világháború idején katonai szolgálatot teljesített, később pedig a Tanácsköztársaság bukása után Prónay Pál különítményének tagja lett. A korabeli források több erőszakos cselekménnyel és zsákmányszerzéssel is kapcsolatba hozták. A gyilkosság idején Léderer már a Weiss Manfréd gyár csepeli rendőrparancsnokságán szolgált.

A bírósági tárgyalás gyorsan lezárult. Léderer Gusztávot halálra ítélték, és 1925 novemberében kivégezték a Margit körúti fogházban. Felesége, Schwartz Mária 25 év börtönbüntetést kapott, majd 1950-ben szabadult. A történet azonban nem ért véget az ítélettel. A közvéleményt különösen egy rejtély tartotta izgalomban: Kodelka feje soha nem került elő. Innen indultak el azok a hátborzongató történetek, amelyek szerint Mici különös módon felhasználta volna a koponyát.

Ezek azonban inkább a későbbi legenda részei, mint bizonyított tények. Schwartz Mária szabadulása után virágárusként dolgozott az Emke környékén, miközben a róla szóló történetek tovább éltek a városban. A régi kuplé, amely a kosár titkáról szólt, még hosszú időn át idézte fel Budapest egyik legismertebb bűnügyét.

A Léderer-ügyből később irodalmi és filmes feldolgozások is születtek.

Krúdy Gyula is foglalkozott a történettel, Szász János pedig filmet készített róla Hentes, a kurva és a félszemű címmel. A Léderer-ügy különlegessége nemcsak a bűncselekmény kegyetlenségében rejlett, hanem abban is, ahogyan a korabeli sajtó kezelte.

Az 1920-as évek Budapestjén a bűnügyi történetek iránt óriási érdeklődés mutatkozott, a lapok részletesen számoltak be a nyomozás fordulatairól és a tárgyalás eseményeiről. A Léderer házaspár neve így rövid idő alatt összeforrt a korszak egyik legismertebb bűnügyi botrányával. A történet idővel túlnőtt a konkrét bírósági ügy keretein, és a városi folklór részévé vált. A híres mondat, amely a kosár tartalmára kérdezett rá, már nem egyszerűen egy gyilkosságra utalt, hanem a két világháború közötti Budapest egyik legsötétebb legendájának jelképévé vált.

Ahogy az évek múltak, a bizonyítható tények és a később született szóbeszédek egyre inkább összekeveredtek. A Léderer-ügy jól példázza, hogyan alakulhat át egy valódi bűncselekmény kollektív emlékezetté. A történetben ma is nehéz pontosan elválasztani egymástól a dokumentált eseményeket és a későbbi legendákat, amelyek több generáción keresztül életben tartották az eset emlékét. 

Forrás: Wikipedia, Falanszter, We Love Budapest 

Ezt nézd meg!:

Ezt is nézd meg!: