A legfényűzőbb királyi esküvő a Balkánon, ahol magyar grófkisasszony lett a királyné – megdöbbentő történelmi tények

Hamupipőke története egy nem alaptalan mese, ugyanis könnyen meglehet, hogy nem egy gróf- vagy hercegkisasszonnyal is megtörtént.

Illetve hasonló történt velük. Ilyen eset van a magyar történelemben is, sőt a 20. századi magyar történelemben is. Történetünk kezdetéhez hazánktól egy kicsit messzebb, de nem túl messze, Albánia felé kell tekintenünk. Hősünk pedig nem más, mint Zogu albán király, aki Zogolli néven albán arisztokrataként látta meg a napvilágot.

Részt vett az albán függetlenségi nyilatkozatban is. 1922-ben felvette az Ahmed Zogu nevet. Különböző miniszteri tisztségeket töltött be az albán kormányban, mielőtt 1924 júniusában száműzetésbe szorították, de az év későbbi részében visszatért jugoszláv és fehérorosz katonai támogatással, és később miniszterelnökké választották. Zogu 1925 januárjában elnökké választották, és diktatórikus hatalmat kapott, amellyel jelentős belpolitikai reformokat hajtott végre, elnyomta a polgári szabadságjogokat, és szövetséget kötött Benito Mussolini fasiszta Olaszországával.

1928 szeptemberében Albániát monarchiává kiáltották, és Zog I. albán királyként lépett trónra.

Itt jön a képbe hősnőnk, egy magyar grófkisasszony, Apponyi Geraldine.

A későbbi királyné azonban nem fényűző paloták világából érkezett. Bár az Apponyiak neve évszázadok óta ismert volt, a család az első világháború után elvesztette vagyonának jelentős részét. Édesapja gróf Apponyi Gyula, édesanyja az amerikai családból származó Gladys Virginia Stewart volt. (Gladys távoli rokonságban állt Richard Nixon amerikai elnökkel és Robert Frost amerikai költővel is.) A korábbi arisztokrata élet helyett Geraldine fiatalon munkát vállalt Budapesten: a Nemzeti Múzeumban dolgozott, ami szokatlan életút volt egy grófi család lányától.

Zogu király nem véletlenül keresett külföldi feleséget: új monarchiájának európai elfogadottságát is erősíteni akarta. A választás végül egy magyar grófkisasszonyra esett.

A korabeli sajtó „Albánia Fehér Rózsájaként” emlegette a magyar grófkisasszonyt, míg a király állítólag „kis Biedermeier bébimnek” becézte menyasszonyát.

Zogu bár 1928-ban királlyá tette magát, Albánia Európa egyik legfiatalabb és legszegényebb állama volt.

A trónja nem rendelkezett olyan régi dinasztikus háttérrel, mint például a Habsburgoké vagy a Savoyaiaké. Egy európai főnemesi családból származó feleség tekintélyt adott volna az új albán monarchiának. Így érthető volt politikai okokból is a nász.

Az esküvő igazi diplomáciai esemény volt. Tanúja Galeazzo Ciano, Mussolini veje és olasz külügyminiszter lett. A nászajándékok között szerepelt Horthy Miklós két lipicai ménje, III. Viktor Emánuel olasz király szobra, valamint Adolf Hitler ajándéka: egy különleges, skarlátvörös Mercedes-Benz 540K Cabriolet.

Az esküvőt a rokonnak számító gróf Károlyi István finanszírozta. Imámja pedig az a Durics Hüszein Hilmi budai főmufti volt, aki I. Zogu királytól több ezer aranypengőt csak azért kapott, hogy a rózsadombi Gül baba türbét négytornyú mecsetté, környezetét pedig 700 személyes medreszszé alakítsa át Kismarty Lechner Lóránt terve alapján. Geraldine ösztönzésére Zogu nagyszabású királyi palota építésébe kezdett Tiranában és Durrësben.

Egy magyar grófnő – különösen egy olyan családból, mint az Apponyiak – feleségként összekötő kapocs lehetett Közép-Európa és Albánia között. Zogu célja az volt, hogy országát ne pusztán olasz függésben lévő balkáni államként kezeljék.

A vallási különbségek miatt is fontos volt a választás: Zogu muszlim háttérből érkezett, míg Geraldine római katolikus volt. Ez szimbolikus üzenetként is működött: a király egy többvallású, modern európai államot akart mutatni. Geraldine királyné uralkodása alig tartott egy évig. A második világháború előestéjén családjával együtt el kellett hagynia Albániát, amelyet az olasz csapatok szálltak meg.

Hosszú emigráció következett: Görögország, Törökország, Anglia, Egyiptom, Franciaország, Spanyolország, végül Dél-Afrika lett az otthonuk.

Zogu 1961-ben meghalt, Geraldine azonban tovább őrizte a királyi család hagyományait. Csak a kommunizmus bukása után térhetett vissza Albániába: 2002-ben, közel 63 évnyi száműzetés után költözött ismét Tiranába. Néhány hónappal később, 87 éves korában hunyt el. Ma is nagy tisztelet övezi:

Tiranában gyermekkórház viseli a nevét, szobrot állítottak emlékére, és az albánok máig szeretettel emlegetik „Albánia Fehér Rózsájaként”.

Forrás: Wikipedia, Falanszter, Magyar Nemzeti Múzeum