Dráma a finn-szovjet háborúban, Sisu őse, a finn katona aki 400 kilométert síelt a szovjetek elől menekülve
Menekült a szovjet katonák elől, véletlenül lenyelt 30 metamfetamin-tablettát, aknára lépett, napokig bolyongott a sarkvidéki vadonban – mégis életben maradt. Aimo Koivunen története a második világháború egyik legelképesztőbb túlélősztorija.
A második világháború tele van hihetetlen történetekkel, de Aimo Koivunen esete még ezek közül is kiemelkedik.
A finn katona olyan helyzetbe került, amelyből szinte senki sem tért volna vissza élve: a szovjet csapatok üldözték a sarkvidéki vadonban, elszakadt társaitól, éhezett, megsebesült, és közben véletlenül akkora adag metamfetamint vett be, ami normális körülmények között akár végzetes is lehetett volna. Mégis túlélte. Sőt, legendává vált.
1944 márciusában a finn hadsereg egyik síjárőrének tagjaként teljesített szolgálatot Murmanszk térségében. A környék kegyetlen volt: végtelen hómezők, fagyos szelek, mínusz húsz fok körüli hőmérséklet és állandó életveszély. A finn katonák ekkor már évek óta harcoltak a hatalmas Szovjetunió ellen, és bár létszámban messze alulmaradtak, kitartásuk és terepismeretük miatt rettegett ellenfélnek számítottak.
A bevetés harmadik napján azonban minden rosszra fordult.
A szovjet katonák felfedezték a finn járőrt, és üldözőbe vették őket. A káoszban Aimo Koivunen elszakadt bajtársaitól, és teljesen egyedül maradt a jeges pusztaságban. Élelem alig volt nála, a segítség kilométerekre lehetett, miközben az ellenség a nyomában volt.
Ekkor döntött úgy, hogy bevesz néhány élénkítő tablettát. A finn hadsereg is használt olyan stimulánsokat, amelyek segítették a katonákat az ébren maradásban és a kimerültség leküzdésében. A probléma csak az volt, hogy Koivunen vastag kesztyűben, menekülés közben nem tudta pontosan adagolni a gyógyszert.
Ezért lenyelte az egész készletet.
Harminc tablettát.
Egyetlen mozdulattal.
A hatás szinte azonnal jelentkezett. Először úgy érezte, új erőre kapott. A fáradtság eltűnt, a teste újra működni kezdett, és sílécein nekivágott a végtelen hómezőnek. Rövid idő múlva azonban a helyzet teljesen elszabadult.
Hallucinációk kezdődtek.
Zavartság, emlékezetkiesések, valóságtól elszakadó pillanatok követték egymást. Koivunen gyakorlatilag egy többnapos metamfetamin-delíriumban haladt előre a sarkvidéken. Később maga sem tudta pontosan felidézni, mi történt vele az út nagy részén.
Ami biztos: elképesztő távolságot tett meg. A beszámolók szerint több mint 400 kilométert síelt úgy, hogy közben szinte egyáltalán nem aludt. Havat olvasztott folyadéknak, fenyőrügyeket rágcsált, és amikor sikerült elejtenie egy madarat, azt ette meg, hogy életben maradjon.
Tóth Vera őszintén beszélt Tóth Gabiról, eddig nem hallott részletek derültek ki a kapcsolatukról
Olvass tovább...
Mintha ez nem lett volna elég, újabb csapás érte.
Egy aknára futott.
A robbanás súlyosan megsebesítette, de még ez sem végzett vele. Sérülten tovább vonszolta magát a hóban, majd végül egy árokban húzta meg magát, ahol napokig feküdt magára hagyva. A legtöbben ezen a ponton már feladták volna.
Ő nem.
Amikor egy héttel később finn katonák rátaláltak, szinte felismerhetetlen állapotban volt. Testtömege mindössze 43 kilogrammra csökkent, pulzusa percenként közel 200-at vert, és súlyos sérüléseket szenvedett. Az orvosok számára is megdöbbentő volt, hogy egyáltalán életben maradt.
A legnagyobb meglepetés azonban csak ezután következett.
Felépült.
Nemcsak túlélte a többnapos menekülést, az éhezést, a fagyot, az aknarobbanást és a brutális metamfetamin-túladagolást, hanem később gyakorlatilag teljes életet élt. Családot alapított, kilenc gyermeke született, és évtizedekig élt Finnországban.
Aimo Koivunen története máig az egyik legkülönösebb túlélési eset a második világháború történetében. Nem nyert csatákat, nem lett hadvezér, és nem változtatta meg a háború menetét. Mégis legendává vált, mert olyasmit élt túl, amire szinte semmilyen ésszerű magyarázat nincs.
Egyedül maradt a világ egyik legzordabb vidékén, üldözték, éhezett, felrobbant egy aknán, és közben harminc adag metamfetamint vett be egyszerre.
Mégis hazajutott.
És talán éppen ez teszi a történetét annyira hihetetlenné. Nem egy háborús győzelemről szól, hanem az emberi szervezet és a túlélési ösztön elképesztő határairól. Olyan történet, amely első hallásra inkább tűnik hollywoodi forgatókönyvnek, mint valóságnak – pedig valóban megtörtént.
A finn katona menekülése:
