promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Történelem & Tudomány

Ez volt Széchenyi István kedvenc étele, a legnagyobb magyar teljesen megőrült ettől a fogástól


Ez volt Széchenyi István kedvenc étele, a legnagyobb magyar teljesen megőrült ettől a fogástól
Borítókép:  Profimedia

A történelemkönyvek az ilyen dolgokról mindig hallgatnak.

A történelemkönyvek lapjai és a hivatalos állami emlékezet részletesen dokumentálják a legnagyobb formátumú történelmi alakjaink életútját.

Pontosan tudjuk, hogyan reformálta meg Széchenyi István a hazai gazdaságot, miként alapította meg a Magyar Tudományos Akadémiát, hogyan álmodta meg a Lánchidat, vagy éppen miként szabályoztatta a Dunát és a Tiszát.

A monumentális politikai és társadalmi vívmányok árnyékában azonban a tankönyvek hajlamosak személytelen, merev szoborrá merevíteni a korszakos zseniket - ritkán esik szó azokról az apró, intim, mégis végtelenül emberi részletekről, amelyek közelebb hozzák hozzánk ezeket a történelmi óriásokat.

Pedig Széchenyi nemcsak elszánt reformszerző és államférfi volt, hanem a mindennapi életben kifinomult ízlésű, a korabeli gasztronómiai trendekre rendkívül fogékony világfi is.

Széchenyi István és a reformkori fagylaltkultusz

Bár a XIX. század első felének mindennapjairól hajlamosak vagyunk puritán képet alkotni, a főúri körökben a gasztronómia a reprezentáció és az elegancia csúcsát jelentette.

Kevesen tudják, hogy Széchenyi István valósággal rajongott egy olyan édességért, amely abban az időben még igazi kuriózumnak, a technológiai és cukrászati luxus netovábbjának számított.

Ez a csemege nem volt más, mint az akkoriban még hideg vagy fagyos nyalatnak nevezett jeges desszert, vagyis a mai értelemben vett fagylalt.

A jég tárolása és a tej alapú krémek fagyasztása a gépesítés előtt rendkívüli logisztikát és szakértelmet igényelt, így a fagylalt fogyasztása önmagában is státuszszimbólumnak számított a reformkori Pest-Budán.

Így tálalták a gróf kedvenc csemegéjét

Széchenyi István nem érte be az átlagos megoldásokkal, ha a kedvenc szenvedélyéről volt szó; a fagyi fogyasztását igazi esztétikai élménnyé emelte. A gróf a jeges desszertet különösen elegánsan tálalva, egyedi prezentációban kérte az asztalára.

A korabeli feljegyzések szerint a hűsítő csemegét szép tálalásban, gondosan és patyolattisztára mosott, valódi tengeri kagylókban szervírozták a nagyközönség és az arisztokrácia elé - vagyis a legnagyobb magyar a legsúlyosabb nemzeti sorskérdések menedzselése és a megfeszített munka közepette is szakított időt az élet apró, stílusos örömeire.