Száműztek egy betűt a magyar nyelvből, örökre eltűnt az ábécéből is

Kevesen tudják, de a magyar helyesírás egyik legjelentősebb reformja során egy olyan betűtől búcsúztunk el, amely évszázadokon át a mindennapjaink része volt. Az 1922-es szabályozás nemcsak egyszerűsítette az írást, de örökre száműzte azt a karaktert, amelyet ma már csak régi utcatáblákon vagy dédszüleink leveleiben fedezhetünk fel.

Avagy régi könyvekben, ha olvasunk még a második világháború előtti időkből.

Ez a betű nem maradt meg a magyar ábécében, pedig akár maradhatott volna is, a változás után egyszerűsítették a szavaink írását. A magyar helyesírásban ugyanis a c hangot korábban cz-betűkkel írták írásban. Korábban az utcát is úgy írták hivatalos iratokban, hogy utcza, a mai napig vannak olyan utcanévtáblák szerte az országban, Magyarország több pontján, ahol bizony utcza szerepel a feliratokon.

A helyesírás rövid története a c-vel kapcsolatban

Érdekesség, hogy korábban Magyarországon, a 18. században a protestánsok és a katolikusok máshogy írták. A katolikusok cz-vel írták a c-t, míg a protestánsok tz-vel. A 19. századra a cz és a c kezd versenyezni egymással írásban, a tz, mint c háttérbe szorul. Az egyszerű c ugyanis ebben az időszakban félreérthető lehetett, hiszen a latinban a c-betűt kimondva k-nak mondták.

Ráadásul a cz illeszkedett a magyar kétjegyű betűk rendszeréhez is.

A reform végül a 19. században még elmaradt, pedig a cz eltűnését sokan javasolták. A 20. század elejétől már egymás mellett használták a cz-t és a c-t, nem volt egyértelmű, hogy mikor melyiket kell használni, két helyesírási norma volt érvényben Magyarországon. 1922-ben aztán jött az új helyesírási szabályzat, amely már egyértelmű volt, a c betű lett az elfogadott a cz helyett.

Hallottál már az új magyar betűről?

(via NYEST)