Feltűnt egy különleges, régi Magyarország-térkép az interneten, katasztrofális változásokra hívja fel a figyelmet

Az elveszett paradicsom: Európa egyik legnagyobb vizes élőhelye volt a Kárpát-medence

A napokban egy térkép bukkant fel az interneten, amely megdöbbentően szemlélteti, mennyire átalakult a Kárpát-medence vízrajza az elmúlt két évszázadban. A látványos ábra arra hívja fel a figyelmet, hogy a egykor hatalmas vizes élővilágból mára szinte csak foltok maradtak.

A Kárpát-medence a 19. század elejéig egy hatalmas, zömében szabályozatlan vizes élőhely volt, összehasonlítható a Duna-deltával. Kanyargós folyók, nagy mocsarak és holtágak jellemezték, amelyek a biodiverzitás fellegvárai voltak.

A Pannon-övezet, amely a mai Magyarországot és szomszédait is magában foglalja, egy jelentősen átalakított, "elveszett paradicsom".

Ez az ősi, a miocén kori Pannon-tengerig visszavezethető ökoszisztéma mára intenzíven művelt mezőgazdasági tájba fordult át. A 19. század előtt a Tisza teljes völgyét sekély mocsarak, holtágak és időszakosan vízzel borított területek jellemezték, beleértve a Hortobágy vidékét is.

Jelentős vízzel borított területek voltak a Duna mentén is, valamint az Ecsedi-láp, a Hanság, a Sárrét és a Duna-Tisza köze alacsony fekvésű területei.

A szabályozás: Európa egyik legnagyobb tájmérnöki projektje

A 19. században a Kárpát-medence Európa egyik legnagyobb tájmérnöki átalakításán esett át. A cél a vizes területek mezőgazdasági művelésbe vonása volt.

A Tisza szabályozása 1846-ban kezdődött: a folyó hossza 1419 kilométerről 966-ra csökkent, 114 mesterséges átvágást végeztek, megszüntetve 589 kilométer kanyarulatot.

A folyó esése megnőtt, a víz sebessége jelentősen felgyorsult. A Dunán főként hajózási és árvízvédelmi munkálatokat végeztek, a Tisza nagyobb mellékfolyóit - a Marost, a Köröst és a Szamost - szintén szabályozták, összesen több mint 12,5 millió hektárnyi ártéri mocsarat csapoltak le.

A térkép:

^forrás

A következmények

A szabályozás fő előnye a hatalmas mezőgazdasági területek megszerzése volt, valamint az árvízveszély csökkentése és a hajózás fejlesztése - a hosszú távú környezeti hatások azonban súlyosak lettek.

A folyók lerövidülése és a sebesség növekedése medermélyülést és élőhelyek pusztulását okozta, a gátak pedig megakadályozták az ártéri öntözéseket, ami a talajvízszint csökkenéséhez, kiszáradáshoz és szikesedéshez vezetett.

A mesterségesen szűkített medrekben felgyorsult az üledéklerakódás, ami egyes szakaszokon növelte az árvízveszélyt: a természetes növényzet és biodiverzitás jelentősen csökkent, a táj sztyeppes jellegűvé vált.

Manapság gyér újravadítási törekvések folynak a folyók és vizes élőhelyek helyreállítására, de az egykor hatalmas biodiverzitású Pannon-övezet mára csak töredékében létezik.

A Tisza szabályozásának következményei jól mutatja Nagykörű község példája, ebben a videóban szemléletesen bemutatják, milyen hatásai voltak: