
Ezzel a magyar szóval rémisztgetnek Szlovákiában, már a kicsiknek is mondogatják
Olvass tovább...


Haynau brutalitását idővel már a bécsi udvar és maga Ferenc József is sokallta.
A magyar történelem egyik leggyűlöltebb alakja vitathatatlanul Julius Jakob von Haynau táborszernagy, akinek neve örökre összefonódott az 1848–49-es szabadságharcot követő véres megtorlásokkal.
A köznyelvben csak „bresciai hiénaként” emlegetett katona kegyetlensége még saját korában is megdöbbentette Európát: nemcsak a harcoló feleket, hanem a polgári lakosságot, sőt a nőket is brutális büntetésekkel sújtotta.
Tevékenységének csúcspontja az 1849. október 6-i gyásznap, amikor az aradi vértanúk kivégzésével kívánta végérvényesen megtörni a magyar nemzet szabadságvágyát.
Haynau brutalitását idővel már a bécsi udvar és maga Ferenc József is sokallta, így 1850 nyarán leváltották tisztségéből. A nyugdíjas táborszernagy furcsa mód Magyarországon, Nagygécen vásárolt birtokot, ám Európát járva lépten-nyomon szembesült tettei következményeivel.

Olvass tovább...
Brüsszelben tüntettek ellene, Londonban pedig a Barclay sörgyár munkásai verték el seprűnyéllel az „osztrák mészárost”, akinek csak a rendőri beavatkozás mentette meg az életét.
Bár a történelemkönyvek szerint 1853 márciusában, egy bécsi vendéglőben érte a végzet, a nép képzelete sokkal drámaibb sorsot szánt neki. A korabeli pletykák szerint így halt meg valójában a zsarnok:
Az egyik legismertebb legenda szerint a halottnak hitt Haynaut a boncasztalon érte a felismerés. Amikor az orvosok felnyitották a koponyáját, döbbenten látták, hogy az agyvelő még lüktet. A történet szerint az egyik orvos elájult, a másik pedig egy késsel vetett véget az elevenen boncolt tábornok kínjainak.

Olvass tovább...
Egy másik változat szerint exhumálásakor a holttestet hason fekve, véres körmökkel találták meg a koporsóban, ami arra utalt, hogy élve temették el, és a föld alatt tért magához.
Bár ezek a történetek történelmileg nem igazolhatóak, jól mutatják azt az engesztelhetetlen gyűlöletet, amelyet a magyar történelem e sötét alakja iránt érzett a nemzet.
Haynau bosszúhadjárata nem állt meg a 13 tábornok kivégzésénél. Az aradi vértanúk mellett számos más hős is áldozatul esett az önkénynek. Köztük volt Ormai Norbert, az első vértanú, vagy Kazinczy Lajos, a nyelvújító fia, akit október 25-én végeztek ki Aradon.
A megtorlás olyan abszurd volt, hogy Ludwig Hauk osztrák tiszt kivégzését egy nappal előrébb hozták, mert a börtönparancsnoknak beteg anyósa miatt haza kellett utaznia.
1849. Október 6-án az osztrák hadvezetés kegyetlen precizitással sújtott le a magyar honvédsereg vezetőire. Reggel fél hatkor Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Schweidel József halt golyó általi halált. Őket követte a bitófa alatt kilenc tábornok: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly.
Ugyanezen a napon Pesten végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost is, akinek utolsó szavai – „Éljen a haza! Rajta, vadászok!” – azóta a nemzeti emlékezet részévé váltak.
A kivégzés előtt elhangzott mondatok a bátorságról és a rendíthetetlen hitről tanúskodnak. Érdemes felidézni, mit hagytak hátra az aradi vértanúk, mielőtt a hóhérok munkához láttak:
Damjanich János: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Poeltenberg Ernő: Fanyar humorral jegyezte meg: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”
Aulich Lajos: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok.”
A nép számára Haynau borzalmas halálának legendája szolgáltatott egyfajta spirituális igazságszolgáltatást a kiontott magyar vérért. Bár a valóságban valószínűleg hirtelen agyvérzés végzett vele, az „élve eltemetett hiéna” képe örökre beleégett a kollektív emlékezetbe.
Forrás: 24.hu, kulturtaj.hu