
Hatalmas idegen szerkezetet találtak a budai vár alatt, nem fogsz hinni a szemednek
Olvass tovább...


Nem volt sem enni-, sem innivalójuk a bujdosóknak, hosszú ideig küzdöttek az életükért Budapest Ostroma alatt a város lakói.
Sokszor csak az éhezés és a végső kétségbeesés vitte rá a nőket, hogy kimerészkedjenek vízért és élelemért a titkos óvóhelyükről a Budai Vár alól, míg a férfiak harcoltak.
Madocsai Miklós evangélikus lelkészt kérdezték a 81 évvel ezelőtti eseményekről, mivel ő személyesen is átélte Budapest ostromát.
Nem az a fontos, hogy a lövészároknak melyik oldalán állunk, hanem az a fontos, hogy ne legyen lövészárok.
– fogalmazott Madocsai Miklós, aki gyermekként tapasztalta meg az ostrom borzalmait.
A Városháza alatti rejtekhelyen sétálva, a főváros egyik legizgalmasabb urbexén mesélte el az idegenveztő, hogy a budavári lakosoknak hetekig kellett bujdosniuk a föld alatt Budapest ostroma alatt a Budai Vár alatti bunkerban, amely a vár alatti középkori pincerendszer egy biztosított része volt. Az állami nyomda a világháború során a Budai Vár alatti barlangpincékből kialakított egy óvóhelyet, amelynek a benttartózkodási ideje pár óra volt. A második világháború alatt az orosz csapatok körbevették és beszorították a Budai Vár lakóit.
Amennyit csak tudtak, a saját élelmiszertartalékukból magukkal vittek, de amint ez elfogyott, éhezni kezdtek és nem volt más lehetőség, mint a felszínre merészkedni élelemért.
Nők mentek ki életüket kockáztatva. Mínusz 20 fok volt azon a télen, az évszázad egyik leghidegebb telén. Vitték a fűrészt, amivel vágtak a lóból és lent mécsesekkel és petróleumlámpásokkal világítottak, miközben megfőzték a pörköltet
– mondta a szakértő.
Sok nő az életét kockáztatva, hogy élelmet és vízet hordjon le a pincékbe, meghalt, mert repeszt vagy bombát, találatot kapott.
Természetes barlangrendszerbe is vezetett kijárat, át lehetett menni – ma már csak idegenvezetővel – a középkorban épített pincehálózatból, ha menekülésre került volna sor.

Olvass tovább...
Ezek a kis alagutak hozzáférhetőek budai vári lakosok számára mind a mai napig, hiszen a Budai Vár alagútrendszer fölé épített társasházainak pincéi egymásba nyílnak, hálózatként vannak összekötve bejáratokkal. Ma is lehet a föld alatt szomszédolni, de a múltban sajnos a túlélésért menekültek a bizonyult a földalatti járat rejtekébe.
@fazekas_csilla 81 évvel ezelőtt ért véget Budapest ostroma, de az emléke ott van a talpunk alatt nap mint nap a Városházán. "Nem az a fontos, hogy a lövészároknak melyik oldalán állunk, hanem az a fontos, hogy ne legyen lövészárok" - mondja Madocsai Miklós, aki személyesen élte át Budavár ostromát. #bunker #haboru #budapest #ostrom #nekedbe ♬ eredeti hang - Fazekas Csilla | Budapest
Ha jobban belegondolunk, ez valakinek túlélést, de másoknak a biztos halált jelentette. Hiába volt kiút az ostromból a földalatti búvóhely, akinek elfogyott például az életmentő inzulin, nem volt hova mennie utánpótlásért, ami nélkül nem élhette túl a bezártságban töltött heteket. Csak azoknak volt esélyük, akik nem szorultak orvosi ellátásra és még nekik is élet-halál harcot kellett vívni.
A holttesteket kivitték és bombatölcsérekbe dobták. A mínusz 20 fokos hideg időjárásnak köszönhetően nem indult el semmilyen járvány a bomlásnak induló holttestekből.
Kalandosnak hangozhat a földalatti járatokban mászkálni, azonban hetekig nem látni az eget és a napot, távol a friss levegőtől és a harcoló szerettektől lelkileg és fizikailag is emberpróbáló. Hamar elfogyott az élelmük, ezért az ostrom idején bujdosók kénytelenek voltak kimerészkedni és, mivel máshoz nem jutottak hozzá, a katonák lovainak tetemeiből fűrészeltek maguknak húst és ették meg, ha lejutottak élve a pincébe.
A pince falán az RI 1943 felirat olvasható. Levittek ajtókat, szalmazsákokat, hogy ne a hideg betonon kelljen aludniuk a sötétben, mivel általában semmilyen közműszolgáltatás nem volt akkor. Vannak lenn olyan falak, melyekre ráírták nagy, nyomtatott betűkkel a rezgés szót, amely arra utal, hogy annak nekidőlni, támaszkodni tilos és életveszélyes. Ugyanis ha bomba robbant, az megmozgatta a létesítmény minden szerkezeti elemét – falait és ajtóit,– melyeknek támaszkodva az ember eltörhette a gerincét, betörhette a koponyáját.