A Budai Vár alatt rendkívüli dolgot találtak, a törökök elrejtett kincse maga a döbbenet

Bár a halottak napja keresztény ünnep, ilyenkor sokan nemcsak a saját hitük szerint emlékeznek meg az elhunytakról, hanem tisztelettel fordulnak más vallások halottai felé is. Egy ilyen alkalom során került újra reflektorfénybe egy különös budai helyszín, amelyről kevesen tudják, pontosan mi is rejtőzik ott. Aki egyszer véletlenül erre sétál, annak azonnal feltűnik, hogy a megszokott budai látképből valami egészen szokatlan részlet bontakozik ki.

A történethez régi fotók is előkerültek, méghozzá a Fortepan archívumából. Ezeken turbános sírkövek, különleges kiképzésű fejfák és egy egészen más világ emlékei láthatók. Olyan felvételek, amelyekről első pillantásra nehéz eldönteni, valóban Budapesten készültek-e, vagy inkább valahol a Közel-Keleten.

A háttér egészen a XVI. századig nyúlik vissza, amikor a török hódítások idején tartós és jelentős mohamedán jelenlét alakult ki Budán. A régi magyarok minden Mohamed követőjét egységesen böszörménynek nevezték, függetlenül a származásától. A XII. kerületi Böszörményi út neve ma is ezt az időszakot idézi. Azt azonban már senki nem tudja pontosan, hogy Pest és Buda egykori muszlim kereskedői hol temetkeztek.

A török korban azonban nemcsak kereskedők, hanem katonák és hivatalnokok is tömegesen telepedtek meg a mai főváros területén. Jelenlétük nyomai ma is felfedezhetők. A síremlékek többsége viszont az évszázadok során eltűnt, megrongálódott, vagy egyszerűen elpusztult. A legismertebb kivétel Gül baba türbéje, amely máig fontos zarándokhely.

A források szerint két nagyobb török temetőről lehetett tudni, az egyik a Vár északi végében volt a mai Hunfalvy utca és Batthyány utca sarkánál, a másik pedig Pesten, a Kecskeméti kapu közelében, ahol ma a Kálvin téri református templom áll. Emellett elszórtan máshol is találtak sírokat, például a Döbrentei térnél, vagy a Déli rondella lábánál. Ezek többnyire a katonasághoz köthető temetkezések voltak.

1686-ban, Buda visszafoglalásakor kegyetlen, utolsó vérig tartó harcok zajlottak a rondella környékén. A korabeli metszeteken is feltűnik a félig romos erőd mellett egy kidőlt-bedőlt török temető látványa. Ez a kép szolgált később iránymutatásul a második világháború utáni rekonstrukciók során is, amikor a történészek megpróbálták visszaállítani a középkori város képét.

A hetvenes évek előtti fotókon még közel húsz turbános sírkő volt látható egy nagy füves területen, amelyet egy hatalmas, évszázados akácfa uralt. A sírok mellé különleges keleti növényeket is telepítettek, atlaszcédrust, perzsa varázsfát és tiszafát.

Az apró facsemeték mára hatalmas fákká nőttek, így szinte teljesen elfedik azt a helyet, ahol egykor a különös sírkövek sorakoztak.

Ami eltűnt az évek alatt

Az elmúlt évtizedek azonban nem bántak kíméletesen ezzel a területtel. A turbános sírkövek közül sok elkopott, eldőlt, eltört, néhányat megrongáltak, másokat pedig egyszerűen eltüntettek. Ma már kerítés védi azt a néhány darabot, amely még megmaradt. Az eredeti emléktábla is alig olvasható, pedig azon szerepel az 1686-os ostromot ábrázoló metszet felirata is.

2000-ben hazai török vállalatok segítségével valamelyest rendbe tették a környéket, ennek köszönhető, hogy egyáltalán maradt még valami ebből a különleges múltból. A hely ma már inkább csendes, eldugott pont, ahová ritkán téved be turista, és ahol sokan nem is sejtik, miféle történetek húzódnak meg a fák között.

A döbbenetes igazság

Sokan úgy emlegetik ezt a helyet, mint a törökök elrejtett kincsét a Budai Vár alatt, mintha valamilyen titokzatos lelet vagy arany lapulna a föld mélyén. A valóság azonban egészen más, és talán még ennél is megrendítőbb. Itt ugyanis nem egy klasszikus értelemben vett temetőről van szó, hanem egy emlékhelyről, ahová különböző helyekről előkerült, török kori turbános sírköveket gyűjtöttek össze a hatvanas évektől kezdve.

Vagyis a döbbenetes kincs valójában nem arany vagy ékszer, hanem a budai török múlt utolsó, alig látható emléke a Vár lejtőjén.

Forrás: pestbuda.hu