
Felnyitották Dobó István, az egri hős sírját, iszonyatos meglepetés érte a tudósokat, nem az volt benne, amire számítottak
Olvass tovább...


Dobó István halála után derült ki a döbbenetes titok, ellensége a síron túlról sújtott le rá, nem akárhogyan.
A magyar történelem egyik legmeghatározóbb vezére, az egri várkapitány, Dobó István élete távolról sem csak a halhatatlan vitézségről és a várfalakon kivívott legendás diadalokról szólt. Bár neve egybeforrt a győzedelmes török veréssel, a páncél alatt egy olyan férfi küzdött, akit a csatatereken túl a hatalmi érdekek próbáltak sarokba szorítani.
Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye örök emléket állított neki, de az írói képzelet nem térhetett ki arra a szövevényes politikai játszmára, amely élete végén súlyos teherként nehezedett a kapitányra.
A dicső kapitány egyszerre a csatatéren, és a korabeli jogrendszer kusza útvesztőiben is kénytelen volt megvívni saját küzdelmét, hogy megvédje becsületét.
Az események gyújtópontját a Dobó család és a Perényiek évtizedes viszálya izzította fel, amely egy látszólag jelentéktelen birtokvitából, a Tegenyei-ügyből hatalmasodott tragédiává. Amikor Dobó Istvánt és fivéreit hatalmaskodásért fej- és jószágvesztésre ítélték, a kor szokásai szerint még lett volna esély a békés kiegyezésre az érintett özveggyel.

Olvass tovább...
Azonban Perényi Gábor, a család esküdt ellensége, egy elképesztő húzással megvásárolta az özvegytől a per folytatásának jogát.
Perényi Gábor, ezzel a lépéssel nem az igazságot kereste, hanem tudatosan arra törekedett, hogy a végrehajtást kierőszakolva térdre kényszerítse a nemzet bálványát.
A várkapitány szívéből bízott abban, hogy ellenfele halála után a vitatott birtokok végre jogosan hozzá kerülnek, és ezzel egyszer s mindenkorra lezárulhat kimerítő küzdelme. Amit azonban az ellensége eltitkolt előle, az minden várakozást felülmúlt.
A politikai játszmák végül a pozsonyi vár rideg cellájába juttatták a kapitányt, ahol a valaha dicső katona egészsége végzetesen megromlott. Hiába volt a mohácsi csata veteránja és Eger megmentője, élete utolsó éveit elszigetelten, méltatlan vádak szorításában töltötte.

Olvass tovább...
A tragédia igazi rejtélye abban keresendő, hogy Dobó István úgy hunyt el, hogy valószínűleg sosem tudta meg: ellenfele már a sírból is kelepcébe csalta őt.
Míg a kapitány a börtönévek után abban a reményben tért haza szerednyei várába, hogy Perényi Gábor halálával végre nyugalomra lel és ölébe hullik a jogos örökség, a valóságban egy üres ládikát kapott, hiszen ellensége már évekkel korábban titokban eladta a jövőjét a kincstárnak.
Így a méltatlan jogi csatározásokban felőrlődött katona végül nem a dicső birtokain, hanem Dobóruszka csendjében talált örök nyugodalmat.

Olvass tovább...
Nyughelye évszázadokon át őrizte a titkot, mígnem a 2008-as azonosítás során a szentély padlózata alatt meg nem találták a 180 centiméteres, tekintélyt parancsoló maradványait. A csontjairól - azon túl, hogy a kapitány egykori erejéről vallottak - az is kiderült, hogy gyötrő köszvénnyel küzdött, amely a börtönévek és a végeláthatatlan pereskedések során hatalmasodott el rajta, emlékeztetve az utókort: a legnagyobb hősöket sem csak a csatatéren érhetik végzetes sebek.
A Dobó-család küzdelme a kapitány halálával sem ért véget: Krisztina lánya sorsát egy szövevényes birtokvitákkal és rokonsági aggályokkal terhelt frigy pecsételte meg a híres költő-hadfi Balassi Bálinttal, amelynek különös történetével ma is több történeti kutatás foglalkozik.
Forrás: ( Toriblog )