Hatvanpuszta falai között rejtegetik a választ Trianon egyik legnagyobb titkára, majdnem beleroppant az ország

Ha a trianoni békeszerződésre gondolunk, a történelemkönyvekben gyakran a diplomáciai és politikai összeomlásra fókuszálunk. Kevesebb szó esik azonban azokról a technológiai és erőforrásbeli gátakról, amelyek miatt megrekedt a korszak egyik legfontosabb gazdasági tartópillére: a modernizált mezőgazdasági építészet. Létezett egy kritikus pont, ahol a magyar építőipar szó szerint falakba – pontosabban a fák hiányába – ütközött. A Kárpát-medence gazdasági egységének szétzilálása olyan alapvető erőforrásoktól fosztotta meg az országot, amelyek nélkül bizonyos stratégiai beruházások kivitelezése fizikailag lehetetlenné vált.

A gazdasági túlélés záloga: A kolosszusok kora

A magyar vidéket évszázadokon át meghatározta az állattenyésztés, amelyhez hatalmas, robusztus kiszolgáló létesítményekre volt szükség. A békeszerződés utáni sokkban az országnak elemi érdeke volt az állattenyésztés fokozása, hogy pótolni tudják az elveszített nyersanyagforrásokat és javítsák a külkereskedelmi mérleget. Ebben az érában a túlélés záloga a minőségi állatállomány és az ehhez szükséges, korszerű, hatalmas befogadóképességű istállók megépítése volt.

A 15 méteres bűvös határ és a trianoni veszteség

A technikai bökkenőt az jelentette, hogy ezeket a monumentális épületeket úgynevezett nyitott fedélszékkel alakították ki. Ez a megoldás belső tartóoszlopok nélkül biztosított akadálytalan teret az állatok mozgásához, miközben a 15 méteres fesztávolságot egyetlen masszív, egybefüggő fagerendával hidalták át.

Mivel az építményeknek nem volt belső födémje, a tető teljes súlya közvetlenül az oldalfalakra nehezedett, a szerkezeti stabilitást pedig kizárólag ezek a gigászi méretű rönkök garantálták.

Amikor elfogytak az óriások

A valódi tragédia 1920 után következett be: a fenyő- és tölgyerdők kitermelési lehetőségei drasztikusan lecsökkentek, mivel az erdőségek döntő többsége a határokon kívülre került. Az államférfiak és építészek hirtelen azzal szembesültek, hogy egyszerűen hiányoznak a Kárpátok óriásfái. Ezek nélkül a 15 méter hosszú, vastag és teherbíró gerendák nélkül a korábbi statikai megoldások alkalmazhatatlanná váltak.

Ez a nyersanyaghiány volt az egyik fő oka annak, hogy a megmaradt majorsági épületek – mint például a József nádor által 200 éve alapított alcsúti birtokhoz tartozó Hatvanpuszta istállói – műemléki védettség alá kerültek. Ezek az építmények egy olyan kort reprezentálnak, amikor a természet még tálcán kínálta azokat az óriásfákat, amelyek nélkül ma már csak vasbeton födémekkel és ragasztott gerendákkal, milliárdos költségek árán lehetne reprodukálni ugyanezt a teret.

A nádori örökség: József nádor mintagazdasága

Hatvanpuszta nem egy modern találmány, a 19. század eleji Magyarország egyik legmodernebb mezőgazdasági központja volt. A területet a török kiűzése után „pusztaként” emlegették, ami az elhagyatott, romos településeket jelölte. A változást Habsburg József nádor hozta el, aki 1796-tól 51 éven át irányította az országot, és Alcsúton építtette fel nyári palotáját.

Hatvanpuszta eredetileg a nádori birtok részeként a finomgyapjas juhok tenyésztésének helyszíne volt. A nádor korában olyan monumentális, 15 méteres fesztávolságú istállókat emeltek, amelyek tetőszerkezetét belső oszlopok nélkül, hatalmas egybefüggő fagerendákkal hidalták át. A közeli Alcsúton ma is látható a Nádor nevét viselő iskola, ahol Orbán Viktor is megkezdte tanulmányait, és ahol valószínűleg először hallott a birtok történelméről.

A modern „ökomajorság” születése

A birtok 2011-ben került közvetlenül az Orbán család tulajdonába, amikor a miniszterelnök édesapja, Orbán Győző megvásárolta a területet. Az engedélyek szerint a helyszín „ökomajorságként” születik újjá, ám a beruházás léptéke messze meghaladja egy hagyományos gazdaságét. A rekonstrukció során a műemlékvédelem alatt álló, 200 éves istállókat lebontották, és modern, vasbeton födémmel ellátott épületeket emeltek a helyükre, amelyek már tetőtér-beépítéssel is rendelkeznek. A majorság központi épületegyüttese egy 135x110 méteres területet fed le, ami önmagában két futballpálya méretének felel meg. Az épületek között egy 500 négyzetméteres mélygarázs biztosítja az összeköttetést, ahonnan liftek vezetnek fel a lakószintekre.  A területen helyet kapott egy üvegház, őrbódék a bejáratnál, generátorház és saját szennyvíztisztító rendszer is.

Szakértői becslések szerint a több mint 6700 négyzetméteres hasznos alapterületű beruházás költségei a luxuskivitel miatt a 3-4 milliárd forintot is elérhetik, de egyes vélemények szerint ennek akár a duplája is lehet a valós összeg.

Az építkezést rendkívüli titoktartás övezi: a kivitelezők bérelt autókkal járnak, hogy ne lehessen beazonosítani a fővállalkozót, és a drónok reptetését is szigorú törvényi szabályozás korlátozza a terület felett. Míg a hivatalos kommunikáció szerint a birtok a család pihenését és egy mintagazdaság működtetését szolgálja, a beruházás méretei a nádori idők fényűzését idézik meg a 21. században.

Az alábbi videóban 14 perc 23 másodpercnél ismerhetjük meg a teljes történetet Hatvanpuszta és a trianoni időszak kapcsán: 

Forrás: Youtube videó 14:23