Így halt meg Szent István király, a brutális betegségéről minden törikönyv hallgat

Szent István öröksége

A magyar történelemben nehéz lenne túlértékelni Szent István szerepét. Jelentőségét ma is jól mutatja, hogy augusztus 20-án minden évben az államalapítóra emlékezik az ország. A magyarság hivatalos, európai értelemben vett történelme az ő uralkodásával és az általa létrehozott keresztény királysággal kezdődött.

Örökségét évszázadok óta ápolják: neve ott szerepel az iskolai tananyagban, szobrai városokat díszítenek, portréja pedig ma is visszaköszön a magyar bankjegyeken. István azonban nemcsak egy új államot hozott létre, hanem egy teljesen új rendet is, amely a hatalom öröklésének szabályait is gyökeresen átalakította.

Váltás az öröklési rendben

A kereszténység felvétele ugyanis nemcsak vallási, hanem politikai fordulatot is jelentett. A korábbi szeniorátus elvét, amely szerint a nemzetség legidősebb férfitagja örökölt, fokozatosan felváltotta a primogenitúra: ez azt jelentette, hogy a trón az uralkodó elsőszülött fiára szállt tovább.

Szent István számára ez egyértelmű irány volt: fia, Imre herceg lett volna az utód. Tudatosan készítette fel az uralkodásra, benne látta a keresztény magyar állam jövőjének biztosítékát.

A terv azonban tragikusan meghiúsult, amikor Imre egy vadászat során életét vesztette. Az egyenesági öröklés ezzel megszakadt és István előtt hirtelen bizonytalanná vált mindaz, amit addig biztosnak hitt.

István halála

Imre halála után István király egészsége is hanyatlani kezdett. Súlyos betegségek, köszvény és erős lábfájdalmak gyötörték, olyannyira, hogy mozgása is erősen korlátozottá vált - ebben az állapotban kellett döntenie az utódlás kérdéséről, miközben az udvarban egyre erősödtek a hatalmi intrikák.

A legközelebbi rokonok közül nem mindenki képviselte azt az irányt, amelyet István egész életében épített, a király számára így az utolsó évek már nem az építkezésről, hanem a kényszerű mérlegelésről és a megmaradt lehetőségek közötti választásról szóltak.

Hosszas mérlegelés után ezért döntött úgy, hogy a velencei származású Pétert jelöli utódjául, és ebben megegyezett velencei sógorával is - ő lett Oresolo Péter, akinek uralkodása az idei augusztus 20-án is előkerült, mint "Áruló Péter", az ő munkássága viszont már egy másik cikk témája.

Szent István végül hosszú szenvedés után, 1038. augusztus 15-én hunyt el, maga mögött hagyva egy megszületett államot és egy megoldatlan utódlási kérdést.

Szent István és az államalapítás története:

_{forrás: arcanum}