Iszonyatos titok derült ki a honfoglaló magyarokról, Orbán Viktornak igaza volt

Viták a magyarság eredete körül

A magyarság őstörténete a mai napig az egyik legvitatottabb kérdés a hazai tudományos és közéleti diskurzusban. A 19. században nyelvészeti alapon megfogalmazott, majd genetikai rokonsággá és később akadémiai állásponttá vált finnugor rokonságelmélet hosszú időn át meghatározta a hivatalos narratívát, miközben a középkori krónikák által is alátámasztott hun rokonság gondolata folyamatosan jelen maradt a nemzeti emlékezetben.

A két értelmezés gyakran egymással szemben jelenik meg, noha eltérő módszertani alapokra épülnek.

Az utóbbi években a vita új lendületet kapott: állami támogatással működő intézmények, köztük a Magyarságkutató Intézet célja, hogy régészeti, genetikai és történeti kutatások segítségével árnyaltabb képet adjon a magyarság eredetéről.

Kipcsak testvérek

Orbán Viktor miniszterelnök ritkán foglal egyértelműen állást a magyarság eredetét illetően, megszólalásai inkább szimbolikus és geopolitikai értelmezések felé mutatnak.

Akárhogy is, lássuk be, hogy "kipcsak vérű magyarok" emlegetése, valamint Magyarország aktív részvétele a Türk Államok Szervezetének munkájában arra enged következtetni, hogy áll tőle távol a keleti, hun-türk kapcsolatrendszert hangsúlyozása.

Mindezek mellett azért a kormányfő gondolkodásának központi eleme nem az eredetvita eldöntése, hanem a magyarság szerepének értelmezése: több alkalommal fogalmazott úgy, hogy Magyarország történelmi küldetése Kelet és Nyugat összekapcsolása - ez a gondolat azonban nem egyedi, hanem mélyen gyökerezik a magyar szellemtörténetben.

A honfoglaló magyarok kultúrája

E szemlélet egyik markáns megfogalmazója volt Féja Géza író és gondolkodó, aki szerint a honfoglalás során a magyarság fejlett, gazdag ómagyar kultúrával érkezett a Kárpát-medencébe.

Féja a magyar történelmet eleve "birodalmi élménnyel" rendelkező nép történeteként értelmezte, amely a keleti föderációk örökségét hordozta magában, miközben befogadta Bizánc és a nyugati kereszténység hatásait is.

Úgy vélte, a magyar sors lényege a belső dráma: évszázadokon át két nagy erőtér ütközőpontjában létezni, miközben saját kulturális szintézisünket kellett megteremtenünk.

E gondolatmenet szerint a magyarság ereje nem egyetlen eredetelmélet kizárólagosságában, hanem abban rejlik, hogy történelme során képes volt hidat képezni civilizációk, eszmék és kultúrák között.

Féja Géza író gondolatai a korai magyarságról: