Eltitkolták Kádár János legnagyobb kudarcát, majdnem a párt bukását okozta

Magyarország viharos történelme

A Kárpát-medence és benne Magyarország történelme mindig mozgalmas volt, a 20. század viszont a szokásosnál is eseménydúsabbra sikeredett: a század elején még létezett az Osztrák-Magyar Monarchia, majd jött a világháború, a trianoni döntés, még egy világháború, 45 év kommunizmus, a végén pedig a rendszerváltás.

Az 1945-től (hivatalosan '47/'48-tól) számítandó kommunista diktatúra két szakaszra osztható: az 1956-os forradalomig tartó időszak Rákosi Mátyás, míg az azt követően a rendszerváltásig tartó Kádár János nevéhez köthető leginkább.

Kétfajta kommunizmus

Kádár Jánosról egy egész korszak van elnevezve, ami más néven "gulyáskommunizmus" néven is fut: ez az időszak a lakosság számára viszonylagos jólétet jelentett (leginkább a többi szocialista országhoz viszonyítva), a társadalom a gazdasági stabilitásért (amit nagyrészt hitelből finanszíroztak) cserébe "elnézte" a politikai szabadságjogok megnyirbálását.

Pontosan emiatt az időszak miatt Kádár Jánosról radikálisan másfajta kép alakult ki, mint Rákosi Mátyásról - pedig Kádár életében is voltak véres fejezetek bőven, már a korai mozgalmi években is.

Kádár János kudarca

A háború után felálló, úgynevezett Ideiglenes Nemzeti Kormány egyik legelső lépéseként a háborús bűnösök felelősségre vonására létrehozta a népbíróságokat, a kommunista irányítás alatt álló szervezetek azonban még a vonatkozó rendelet hatályba lépését sem várták meg.

A Budapesti Népbíróság már napokkal korábban meghozta első ítéletét: a 401-es különleges munkásszázad 124 tagjának meggyilkolásáért kötél általi halálra ítélték Szívós Sándor tartalékos szakaszvezetőt és Rotyis Péter tartalékos főtörzsőrmestert.

A Péter Gábor vezette politikai rendőrség által őrizetbe vett elítéltek kivégzését 1945. február 4-én, vasárnap délben hajtották végre az Oktogonon. A nyilvános akasztást egy előre megszervezett felvonulás előzte meg, a helyszínre mintegy tízezer embert tereltek. A két férfit egyszerűen lámpaoszlopokra akasztották fel, a tömeg szeme láttára.

A kivégzés politikai demonstrációnak készült: azt volt hivatott jelezni, hogy az új hatalom megérkezett, képes rendet teremteni és igazságot szolgáltatni. Az esemény lebonyolítását Kádár Jánosra bízták, ám a helyzet gyorsan kicsúszott az irányítás alól.

A feldühödött tömeg szitkozódva ütlegelni kezdte a holttesteket, lincshangulat alakult ki, amely már a bámészkodók testi épségét is veszélyeztette. A káosznak végül a Budai Várból becsapódó lövedékek vetettek véget, a tér rövid időn belül kiürült, a pártvezetés pedig az akciót utólag egyértelmű kudarcként értékelte.

Érdekességek Kádár Jánosról:

_{forrás: 24.hu}