Valami nagyon nem stimmel a piramisokkal, a japánok titkos iratot szivárogtattak ki

Japán kutatók újravizsgálták a piramisépítés módszereit: a gízai felmérések után kiderült, hogy az ókori technikák nem bizonyultak elég hatékonynak

1978-ban egy japán mérnökökből és régészeti szakértőkből álló kutatócsoport indított vizsgálatot; a japán tudósok célja az volt, hogy megértsék, az ókori építők valóban képesek lehettek-e korabeli technikákkal megmozgatni és felhasználni a monumentális kőtömböket.

A csapat először a gízai fennsíkra utazott, ahol részletes felméréseket és helyszíni tanulmányokat készített. A kutatócsoport a piramis szerkezeti sajátosságait, a kövek elhelyezkedését és a terepviszonyokat elemezte Gíza térségében, hogy ezek alapján megtervezhesse a később, külön helyszínen felépítendő kísérleti modellt.

A rekonstrukció alapelve szerint a csoport kizárólag olyan módszereket kívánt alkalmazni, amelyeket a régészeti források az ókori dolgozóknak tulajdonítanak. A kutatók így kötéllel, rámpákkal és kézi erővel próbálták mozgatni a tonnás köveket.

A gyakorlat azonban gyorsan rávilágított arra, hogy azok a módszerek, amelyeket a kutatócsoport az ókori eljárások alapján igyekezett alkalmazni, messze elmaradtak attól a hatékonyságtól, amely egy monumentális építmény kivitelezéséhez szükséges lenne.

Japán kísérlet leplezte le az ókori piramis építés korlátait: a primitív módszerek sorra csődöt mondtak, modern eszközök nélkül a projekt megrekedt volna

Már a kísérlet első szakaszában egyértelművé vált, hogy a kőtömbök megmunkálása és előkészítése rendkívül időigényes és megterhelő folyamat, még akkor is, amikor a csapat igyekezett a feltételezett ókori módszereket alkalmazni.

A kezdetben tervezett 20 méteres modell helyett végül mindössze 10 méteresre csökkentették az építményt, mivel gyorsan kiderült, hogy a tonnás kövek kézi megmunkálása a próbált ókori módszerekkel szinte kivitelezhetetlen. A kutatócsoport ezért kénytelen volt modern eszközökhöz nyúlni: a kővágást végül elektromos fűrészekkel végezték, ami egyértelműen jelezte, hogy a primitív technikákra épített elméletek több ponton hiányosak.

A kísérletben résztvevők ráadásul beismerték, hogy akár néhány méter kőmozgatás is lehetetlen lett volna segítség nélkül, ami tovább erősítette a primitív eszközök alkalmazásával kapcsolatos kételyeket.

További problémát jelentett a kövek helyszínre szállítása. A kutatócsoport eredetileg vízi úton, tutajokkal szerette volna eljuttatni a tömböket a Níluson át, viszont a próbálkozások sorra kudarcba fulladtak.

Végül modern, fémből készült szállítóplatformokat és hajókat kellett igénybe venniük, hogy a kísérlet egyáltalán tovább folyhasson. Ez újabb bizonyítékként szolgált arra, hogy az ókori munkások által feltételezett eszközkészlete nem magyarázza meg teljes körűen a piramidális struktúrák létrehozását.

A japán rekonstrukció szerint a piramisok megépítése modern daruk és helikopter nélkül kivitelezhetetlen lenne, ami új kérdéseket vet fel az ókori technológiáról

A kövek partra érkezése után pedig még több akadály következett: a több tucat munkás egyetlen kőtömböt is alig tudott elmozdítani. A tapasztalat tehát az volt, hogy a felfedezés alapján a szállítás és az emelés folyamata számos ponton modern beavatkozást igényelt.

A modellépítés végül daruk, csörlők és helikopter igénybevételével fejeződött be, ami egyértelműen rávilágított arra, milyen mértékű eltérés van a valódi piramis és a kísérleti rekonstrukció körülményei között.

A vizsgálatok szerint az ókori építők rendelkezhettek valamilyen, jelenleg nem ismert technikai tudással vagy szervezési rendszerrel, amely hatalmas eltérést jelentene a jelenlegi elméletekhez képest. Többen újraértékelték az addigi kutatási modellt, különösen a felfedezés eredményeit, amelyek arra utalnak, hogy az építkezések háttérfolyamatai jóval összetettebbek lehettek.

A kísérleti projekt utóélete is sok kérdést hagyott maga után. A kutatók számára is egyértelművé vált, hogy a rekonstrukció nem tudta igazolni a hagyományos elképzeléseket. Ez pedig felveti annak lehetőségét, hogy az ókori munkások más munkaszervezési elveket, eltérő energiaátviteli eljárásokat vagy olyan építési technikákat alkalmaztak, amelyek ma még feltáratlanok. 

A közösségi média szerint az ókori tudás jóval fejlettebb lehetett: a kommentelők megkérdőjelezik a piramisok hagyományos építési elméleteit

A közösségi felületeken megjelent reakciók jelentős része két alapvető következtetés felé mutatott: az egyik szerint az ókori civilizációk fejlettségi szintje meghaladhatta a korábban feltételezettet, a másik pedig arra utal, hogy a fennmaradt források jelentős része töredékes.

Több komment is kiemelte, hogy az emberi fejlődést nem lehet lineárisnak tekinteni, hiszen az egykori építők olyan tudással rendelkezhettek, amelybe ma is nehezen látunk bele.

„Egy másik civilizáció építette őket, amely saját technológiát fejlesztett ki. Az első hiba az az elképzelés, hogy a mi civilizációnk korai technológiáját használták.”

„Olyan gépeket tártak fel, amelyek ellentmondanak a modern megértésnek, és ez két dolgot jelent. 1. Amit a szerszámaikról gondoltunk, az téves. 2. Amit sokan az értelmi képességeikről gondoltak, az is téves.”

A videó bemutatja, hogy a régészek, történészek és mérnökök milyen módszerekkel próbálták rekonstruálni a Nagy Piramis építésének folyamatát. A tartalomgyártó részletesen megvizsgálja az ókori egyiptomi matematikát, a feltételezett építési technikákat, a rendelkezésre álló eszközöket és az akkori kultúrát, hogy megérthetővé váljon, milyen tudás állhatott a piramis megalkotása mögött.

Forrás: Thearcheologist és Facebook poszt