Titkos fal áll egy budapesti ház udvarán, borzalmas titkot őriz

A Király utca Budapest egyik ikonikus utcája, megannyi titkot rejtegetnek az utcában álló házak, lakások. Az egyik legismertebb közülük a király utca 15. szám alatt álló épület. Ez egy sarokház, még 1852-ben, Pollack Ágoston építész tervei alapján, romantikus stílusban, Szelényi Lajos megrendelésére épült.

A Király utca 15. alatt nem sokkal az átadása után – 1855-ben – megnyitotta kapuit a Kék Macska, ami pár év alatt a kor egyik titkos – de híres – dalcsarnokává vált – írja az Index.

Leginkább német nyelvű műsorokat adott a Kék Macska, meglehetősen sokszínű programja volt a Király utca 15. mögött megbúvó titkos szórakozóhelynek: artisták is felléptek, működött kuplerájként is, és az épület megélt pucéran végigtáncolt kánkánelőadásokat is.

Maga a téboly

A kor híres szórakozóhelyéről így számolt bed dr. Ágai Adolf, a kor neves újságírója, és humoristája az Utazás Pestről-Budapestre című írásában:

Az efféle mulatóhelyek anyaintézete Budapesten a Kék Macska, melynek nagyobb volt a híre külföldön, mint Petőfinek, a tokaji bornak, magyar lónak, sőt még, mint a tiszaújlaki bajuszpedrőnek, pedig az utóbbi mindenütt kapható, az Arany-szarvtól az Északi-sarkig. Jártak is csudájára e karmos állatnak. Helyébe azonban inkább oda illett volna a kék disznó. Ami a dalcsarnokban hangzott, az nem volt nyávogás, az röfögés volt: mégpedig olyan, hogy a dragonyos káplár is belepirulhatott. 

Mikszáth Kálmánt is megihlette a ház

A magyar író Cassius álnéven írt a Kék Macskáról, igazi kuplerájnak mutatta be a szórakozóhelyet a Kaszinótól a Beleznay-kertig című karcolatában, ami a Pesti Hírlapban jelent meg – a teljes írás az Arcanum oldalán olvasható.

A Kék Macska az orgiák, a kiélt sanzonénekesnők, a frivol couplettek hajléka. Közmondás, hogy ahol húsz tót megtelepszik, ott mindjárt pálinkamérést kell nyitni. Még inkább áll ez a mágnásokra nézve, kiknek (…) a Kék Macska… nélkül lehetetlen megegzisztálniok.

Jókai Mór is tiszteletét tette a Kék Macskában

A magyar próza kiemelkedő alakja híres volt arról, hogy nem veti meg a bohém életet. Az asszonyt kísér – Isten kísért írásában ő is megemlíti a Kék Macskát:

Mindennap ugyanazok a chansonettek, az előre ismert több mint kétértelműségekkel; ugyanazok az énekesnők, hol szőke hamis hajjal, hol barnával, az a visítozás, kiabálás, ser, bor, puncs, szivar és hajkenőcs-bűz, merész táncfigurák és őszinte oldalbadöfések, szalicilsavas pezsgő, s hölgyek, akiknek az is jó. Leányok, akikkel az ember per tu van, s férfiak, akiknek a Lauskerl [aljas / szó szerint tetű legény] már titulus: az embernek utoljára ettől is elmegy a gusztusa.

A Bohém bulik után fal épült itt, a nyomor szimbóluma lett

A II. világháború végéhez közeledve a nyilas hatalomátvétel után a városrész a szomorú sorsú zsidóknak adott otthont: létrejött a budapesti gettó, ahova a magyar zsidó állampolgárokat kényszerítették be. A Király utca 15. volt a választóval a gettó és a város többi része között. 

A kicsiny belvárosi városrészen ekkor közel 70 ezer embert zsúfoltak be. A kényszerlakhely 1944 novemberétől 1945 januárjáig állt fenn, ezalatt a pár hónap alatt több ezer zsidó hunyt el embertelen körülmények között – olvashatjuk a Budapesti Zsidó Hitközség oldalán.

A Király utca 15. alatt álló ház udvarán ma is áll a fal, ami a gettót választotta el a várostól, a nyilas-korszak kegyetlenségének hátborzongató szimbólumaként.