Így halt meg Jókai Mór, kegyetlen végzet várt a népszerű íróra, kevesen ismerik az utolsó napjait

A nagy magyar mesemondó

Jókai Mór egyike a legolvasottabb magyar íróknak, nagyívű történelmi, mesés elemekkel átszőtt regényeivel igen sajátos hangot képvisel a magyar epika történetében.

Regényei közül több a mai napig kötelező olvasmány, bár gyakran éri olyan kritika például A kőszívű ember fiait, hogy nem feltétlenül olyan a ritmusa, ami a mai 15-16 éves korosztály számára a legmegfelelőbb, ennek ellenére még mindig a legolvasottabb írók között van.

Jókai Mór élete

Jókai Mórnak igen izgalmas élete volt, ami azért jól látszik a Wikipedia-oldala legelső bekezdéséből is: 1825-ben született, a márciusi ifjak egyike, regényíró, a "nagy magyar mesemondó", országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja.

A cikk terjedelmeit minden bizonnyal szétfeszítené életének részletes ismertetése, az életrajzát olvasva könnyen alakulhat ki az a benyomás, hogy igen elfoglalt ember volt, aki mindig dolgozott valamin, legyen az a politika első vonala vagy az alkotás - a halála pedig legalább annyira könyvekbe kívánkozó történet, mint az élete.

Így halt meg a legendás író

Jókai Mór 1904. május 5-én hunyt el, 79 éves korában, tüdőgyulladás következtében. Betegsége hónapokkal korábban kezdődött: az 1903-1904-es telet a francia riviérán, Nizzában töltötte, ahol eleinte kifejezetten jól érezte magát és úgy tűnt, a mediterrán klíma jót tesz neki. Röviddel hazatérése után azonban állapota súlyosan romlott, és kiderült, hogy tüdőgyulladást kapott.

Ágyhoz kötötten, fokozódó aggódás közepette ápolták: orvosai, hozzátartozói és az érdeklődő sajtó is figyelemmel kísérte küzdelmét, sőt még az uralkodó is érdeklődött egészségi állapota felől. Jókai mindvégig megőrizte derűs, ironikus lelkületét, humorral reagálva saját helyzetére.

Utolsó óráiban tiszta tudattal búcsúzott az élettől. Az ablakot kinyittatta, s amikor megkérdezték, nem zavarja-e a kinti zaj, mosolyogva így felelt:

"Dehogy bánt - hiszen az az élet, és az élet szép."

Jókai Mór élete:

_{forrás: mult-kor}