Így hívták Magyarország legkeletibb részét, ma Kínához tartozik

Kereken 1900-at írunk. Kína pont most esett túl az ópiumháborúk, és köszöni szépen, nem kér többet a nyugati hatalmak kizsákmányolásából. Kínában ekkor már csak a kereskedők miatt nagy volt a külföldi jelenlét, de már megkezdődött az amerikai hittérítők által a kereszténység elterjesztése is az országban. Az ország elkezdett elzárkózni a nyugatról érkező külföldi befolyástól, hatalmas volt a feszültség a lokális erők, és a Kínában tartózkodó külföldiekkel – különösen az országba érkező külföldi keresztény hittérítőkkel – szemben.

Robban a bomba

A századfordulón végül megtörtént az, amit nem lehetett elkerülni: Tiencsin városában kirobbant a boxerlázadásnak elnevezett felkelés. A népfelkelés elkezdett megtámadni Kínában tartózkodó külföldieket, főként keresztény hittérítőket. A felkelés állami támogatást is kapott: a Telex információi szerint Ce-hszi császárné is támogatta a népmozgalom tagjait.

Jött a megtorlás

Nyugatról jött az egyértelmű válasz: megtorlás. A nyugati hatalmak invázióval válaszoltak, nyolc ország fogott össze, hogy leverje a felkelést – egyik országnak sem volt érdeke, hogy elveszítse ezt a fontos kereskedelmi partnerét. A kínai népfelkelésnek Nagy-Britannia, Oroszország, Franciaország, az Egyesült Államok, Olaszország, Japán, Németország és természetesen az Osztrák-Magyar Monarchia egyesült csapatait kellett megküzdeniük. Természetesen a felkelők alulmaradtak a túlerővel szemben.

Az Osztrák-Magyar Monarchia nem folytatott ekkor kereskedelmet Kínával, de gyarmatokat akart szerezni, ezért beszállt a háborúba. A harcban aktívan csak egy, a térségben állomásozó hadihajóval, az SMS Zenta cirkálóval szállt be a harcokba. Amikor a harcok elcsendesedtek, a Monarchia japánba kinevezett minisztere kiadta a parancsot, hogy a magyar hadak foglaljanak el egy kisebb városrészt.

Tiencsini koncessziós zónák

A városban koncessziós zónákat hozott létre a nyolc ország – és a hozzájuk később kapcsolódó, független Belgium. A területeken a külföldi országok törvényei voltak érvényben, és hozzájuk tartozott közigazgatásilag is – írja a player.hu.

Az Osztrák-Magyar Monarchia Hebej városrész délnyugati részét kapta, a Hajho-folyó partján – ez lett a kínai magyar gyarmat. A Falanszter blog arról ír, hogy a területen a becslések szerint valamivel kevesebb, mint 26 ezer ember élt, és ebből mindössze 80 volt magyar állampolgár. Az egész terület rendjére egy körülbelül 110-120 fős, kínai, osztrák, magyar és horvát származású rendőrökből álló alakulat vigyázott.

A területet sem Bécs, sem Budapest nem támogatta anyagilag, ezért gyorsan leépült. A legnagyobb gazdasági húzása az Osztrák-Magyar Monarchiának az volt, hogy egy vámmentes kikötőt hozott létre, így végre a Monarchia is beszállhatott egy kis időre a kínai kereskedelembe.

A terület európai stílusú utcákat és épületeket kapott, az utcák pedig magyar neveket: Ferenc Józsefről, Bécsről, és Budapestről is neveztek el köztereket.

Sajnos még ez sem hozta meg az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgárainak a kedvét arra, hogy ide költözzenek, még mindig nagyon kevés magyar lakott a területen. 

A területet 1917-ben vesztettük el, mikor Kína belépett az I. világháborúba az Antant oldalán, és kijelentette, hogy igényt tart a területekre. Az Osztrák-Magyar Monarchia nem tudta megvédeni távoli gyarmatát, így a Tiencsini osztrák-magyar koncessziós zóna elesett. A gyarmatot formálisan 1920 június 4-én, a trianoni békediktátum érvénybe lépése után vesztettük el. A tiencsini magyar gyarmat épületei változatlanul állnak a város központjában: