Magyar zászló leng az amerikai indiánok csatájának helyszínén, az ok rendkívüli

Magyarország (korábbi nevén Magyar Királyság) történelme jóval túlmutat már az ezer éven, és a magyar kollektív emlékezet hol elhalványít, hol újra felerősít bizonyos történelmi mozzanatokat vagy legendákat. Honlapunk is számtalanszor igyekezett ráirányítani a figyelmet mindazokra az érdekességekre, fordulópontokra, amelyek népünk múltját formálták.

A legtöbb magyar számára, ha csak kimondja vagy elolvassa hazánk nevét, ösztönösen megjelenik lelki szemei előtt a piros-fehér-zöld zászló. Nem is nagyon kell magyarázni, hiszen alig akad olyan hazafi, akit ne járna át a büszkeség érzése, amikor meglátja a lobogót vagy felcsendül a Himnusz, legyen szó egy iskolai ünnepségről vagy egy olimpiai dobogó legfelső fokáról. Alighanem mindenki megborzongott két hete is, amikor a fociválogatott tagjai elszántan hallgatták azt az írek elleni katasztrófa előtt.

Pedig a háromszínű zászló a maga jelenlegi formájában a magyar identitás viszonylag fiatal jelképe.

Egykor még csupán piros és fehér sávokból állt, cakkos szélekkel. A magyar címer is sokáig nélkülözte a ma már megszokott piros-fehér-zöld kombinációt, és csak az 1600-as évek elején bukkant fel. A források szerint 1601-ben már találkoztak ilyen címerekkel a csatatereken, de az első valóban hiteles feljegyzés 1608-ból származik. II. Mátyás pozsonyi koronázási szertartásán már trikolór színű drapériák tették ünnepélyesebbé az eseményt.

A több részre szakadt ország számára természetesen nem volt egyszerű egységes nemzeti jelképrendszert kialakítani.

A mai Magyarország "elődjének" azt az országrészt tekintjük, amely az osztrák császárság fennhatósága alatt állt – és amely a sárga-fekete színpár árnyékában élt egészen az első világháború lezárultáig. A „sógorok” érthető módon nem rajongtak a piros-fehér-zöldért, sőt tiltották is, hogy gyengítsék a magyar nemzeti öntudatot. Nem meglepő hát, hogy az 1848–49-es szabadságharc hősei éppen erre a színkombinációra építették a nemzeti lobogót, amelyet külön törvényben is rögzítettek mint az egyetlen érvényes nemzeti jelképet.

A következő évtizedek politikai hullámzásai sajnos rányomták bélyegüket ugyan a részletekre – például a kommunista címer formájában –, de maguk a színek és azok hivatalos árnyalatai mindvégig változatlanok maradtak. Így legyen ez még nagyon sokáig. Nem véletlen, hogy az Országgyűlés 2014. december 16-i ülésén március 16-át a magyar zászló és címer napjává nyilvánította. Talán ennek, talán éppen valamelyik nemzeti ünnepünknek köszönhető, de felkerült egy nemzeti színű kokárda (vagy szalag?) az egyik híres amerikai emlékhelyre. A pontos eredet nem ismert, de az esetről videó tanúskodik. 

De mi ez az emlékhely, ahol feltűnt a magyar zászló és legendás színei?

A Little Bighorn emlékhely egy montanai történelmi nemzeti park, amely az 1876-os Little Bighorn-i csatának állít emléket, ahol a lakota, csejen és arapahó indián harcosok legyőzték Custer ezredes 7. lovasezredét. A helyszínen ma megtekinthetők a csatatér jelölt pontjai, Custer emlékműve, az indián harcosoknak szentelt emlékmű, valamint egy látogatóközpont múzeumi kiállításokkal. Az emlékhely egyszerre tiszteleg az amerikai katonák és az őslakos népek előtt, és a korszak egyik legjelentősebb összecsapásának történetét mutatja be.

Az amerikai magyar zászló: