Reszketve beszélnek róla, amit Magyarország alatt találtak, az átírja a törikönyvek lapjait a honfoglalásról

Új kutatás derített fényt a honfoglalók rejtett elit temetkezéseire

A legújabb, több száz oldalas régészeti tanulmány olyan megdöbbentő felismeréseket hozott felszínre a honfoglaláskori temetkezésekről, hogy a szakértők szerint ezzel végérvényesen át kell írni a korszakról alkotott eddigi képet. A feltárások alapján ma már világos, hogy a 10. századi közösségek társadalmi struktúrája és temetkezési gyakorlata sokkal bonyolultabb és árnyaltabb volt, mint amilyennek korábban gondolták, különösen a női szerepeket illetően.

A magyar történelem egyik eddig rejtett szegletéből merített tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a korábban „magányos síroknak” nevezett temetkezések valójában gyakran szándékosan elkülönített, rangos helyek voltak, amelyekben előkelő férfiak és nők egyaránt nyugodtak.

A leletek sok esetben hatalmas, üres régészeti térből kerültek elő, vagyis nem egy nagyobb temető részei voltak, hanem külön temetett, tekintélyes személyekhez kapcsolódtak. Éppen ezért ma már elkerülhetetlen, hogy ezeket a sírokat egyenként újraértékeljék, és természettudományos vizsgálatokkal is megpróbálják meghatározni, kapcsolódnak-e mégis környező temetőkhöz.

Megdőlt a páros sírok mítosza, a modern feltárások teljesen új fényt vetnek a honfoglaló nők rangjára

A páros sírokkal kapcsolatos több évtizedes vita is új szakaszba lépett. A 20. században elterjedt az a nézet, hogy férfiakat és nőket együtt temettek el, ám a modern feltárások egyértelműen cáfolják ezt. Hiteles ásatásból gyakorlatilag egyetlen olyan házaspár-szerű temetkezés sem ismert, amely bizonyíthatóan egyszerre eltemetett férfit és nőt mutatna.

A korábbi feltételezések jellemzően kevert leletekből, bolygatott sírokból vagy félreértett tárgyi együttállásokból származtak. A kutatók hangsúlyozzák: a legtöbb „párosnak” gondolt sír valójában kiscsaládi temető töredéke volt, ahol több generáció tagjai nyugodtak közel egymáshoz.

A női sírok körüli felismerések azonban még ennél is nagyobb horderejűek. A tanulmány rámutat, hogy számos előkelő nő mellé nemcsak finom ékszereket, rangjelző övdíszeket és ruhavereteket helyeztek, hanem olyan tárgyakat is, amelyeket korábban kizárólag férfiakhoz kötöttek.

A régészek több olyan női temetkezést dokumentáltak, ahol lószerszámok, fegyverek vagy akár íjmaradványok is előkerültek. Ez azt jelenti, hogy a nők társadalmi szerepe sokkal magasabb lehetett annál, mint amit a régebbi modellek feltételeztek. A mellékletek alapján felmerül, hogy ezek a nők akár politikai vagy törzsi vezetői funkciót is betölthettek, vagy legalábbis egy olyan elit réteghez tartoztak, amely kiváltságokkal rendelkezett.

Aranyozott cipők és titokzatos temetők: új nyomok árulják el, kik voltak valójában a honfoglaló elit asszonyai

Külön érdekesség, hogy a gazdag női sírokból rendkívüli díszítésű lábbelik is előkerültek. Ezek nem egyszerű cipők voltak, hanem aprólékosan megmunkált, gyakran aranyozott vagy díszveretes darabok, amelyek nemzetközi szinten is ritkaságszámba mennek.

A díszítés bonyolultsága és az alkalmazott technikák azt mutatják, hogy ezek a nők olyan magas rangban álltak, amelyet a későbbi évszázadok temetkezési anyagaiban már alig látunk viszont.

A kiscsaládi temetők vizsgálata is új értelmezést kapott. A kutatók szerint ezek a kevés, gyakran csak 5–10 sírból álló temetők nem mindig valódi családokhoz köthetők. A temetőkben talált férfi–nő–gyermek arányok sok esetben túlságosan eltérőek ahhoz, hogy egyetlen generációhoz vagy családi egységhez kapcsolhatók legyenek.

Megdőlt mítoszok és új bizonyítékok: a DNS vizsgálat írhatja át a honfoglalók valódi társadalmi térképét

Emiatt felmerült, hogy egy részük valójában szállástemető kezdeménye volt, vagyis egy nagyobb közösség korai temetkezési helye, amely idővel bővült volna, ha a honfoglaló csoportok nem települnek tovább. A kérdés tisztázásához a DNS-vizsgálat elengedhetetlen lenne, mert csak az derítené ki biztosan, hogy a sírokban fekvők valóban rokonok voltak-e.

A kutatás közben egy régi elmélet is megbukott: az a feltételezés, hogy egyes helyeken előkelő nő köré temettek férfiakat, szabályos négyszögben elrendezett sírokkal. A részletes terepi adatok és újraelemzések alapján világossá vált, hogy az erre példaként hivatkozott lelőhelyek vagy bolygatottak voltak, vagy túl kevés adat maradt róluk. A modern régészet szerint ilyen típusú, rituálisan szervezett temető nem létezett.

A friss eredmények együtt azt mutatják, hogy a honfoglaló társadalom sokkal összetettebb, mobilisabb és változatosabb volt annál, mint amit a 20. század közepén kialakult modellek feltételeztek. A női rang, a temetkezési különállás, a fegyveres mellékletek és a kivételes gazdagságú sírok mind azt jelzik, hogy a nők sok esetben ugyanúgy a közösség meghatározó tagjai voltak, mint a férfiak.

A történet tehát valóban átíródik: a honfoglalás kora nem egy egyszerű, hierarchikus férfiközpontú világ volt, hanem egy olyan társadalom, ahol a női elit szerepe meghatározóbb és látványosabb lehetett, mint azt hosszú időn át hittük.

Forrás: acta.bibl.u-szeged