Kínában félemetes titkot tudnak Petőfi Sándorról, ezt idehaza nem merik leírni

Egy magyar vers, amely Kínában új életre kelt

Kevés olyan pillanat akad a világirodalomban, amikor egy vers valódi "második életet” kezd egy távoli kultúrában. Sándor Petőfi Szabadság, szerelem! című rövid verse pontosan ilyen ritka jelenség.

Amikor a 20. század elején megjelent Kínában, a modernizáció és forradalmi lelkesedés időszakában, a kínai értelmiség azonnal felismerte benne a hazafias hevületű kiáltványt. Petőfit - akit ők hamar "a szabadság költőjeként" ünnepeltek - neves kiadók, fordítók és progresszív írók vezették be a kínai kultúrába.

A magyar költő művei a korszak politikai képzeletének részévé váltak: a szabadságért való kiállás tüzes példájaként olvasták őket.

A fordítások útja

Ahogy Kína lassan túllépett a forradalmi évtizedeken, megváltozott a Petőfi-vers értelmezése is. A politikai hevület visszaszorult, és egyre nagyobb szerepet kapott az irodalom személyesebb, líraibb olvasata.

A "Szabadság, szerelem!" különféle kínai fordításai között pedig feltűnően népszerűvé vált egy olyan változat, amely kevésbé hűséges az eredetihez, viszont erősebben szólal meg a kínai nyelvi esztétika felől.

A domesztikált, klasszikus versformát idéző fordítás a hazafias kiáltványt szerelmi vallomássá finomította - így sok olvasó számára már nem kötődött Petőfi személyéhez vagy a magyar történelemhez. Sokaknak ma már magától értetődőnek tűnik, hogy ez "kínai" vers; az eredeti szerző kilép a háttérbe.

A jelenség mögött nyelvi és kulturális tényezők állnak: a kínai karakterek ritmusa, a klasszikus verselés kötöttségei és a szerelem fogalmának árnyalt jelentései mind hozzájárultak ahhoz, hogy a hűvösen pontos fordítások kevésbé szólaltak meg hatásosan, mint a szabadabban értelmezett változatok.

Mit tanít ez nekünk a világirodalomról?

A tanulmány végkövetkeztetése túlmutat egyetlen vers történetén. Petőfi kínai népszerűsége egy különleges példája annak, hogy egy kisebb nyelv irodalma hogyan válhat a világirodalom részévé, még akkor is, ha a fordítónyelvek hálózatában a magyar viszonylag ritka és kevesen tanulják Kínában. A költészet nem pusztán szavak közvetítése: a fordítás mindig új jelentéseket szül, és alakítja azt, hogy egy kultúra miként fogad be egy másik hangot.

Petőfi soraival így történt meg az, ami a világirodalomban ritka ajándék: egy magyar vers kínai közkincsé vált és bár formája és értelmezése útközben átalakult, továbbra is őrzi azt az erőt, amely miatt megszületett - a szabadság iránti emberi vágy örök hangját.

A vers Berettyán Norbert előadásában: