Itt a szenzáció, kiderült a honfoglaló magyarok rendkívüli eredete, már nem titkolhatjuk el

A magyar őstörténet kérdései

A magyar őstörténet körül a mai napig rengeteg a vita. Egyik oldalon ott áll a néphagyomány és a középkori krónikák hun eredetről szóló tudata, a másikon peig a 19. században kialakult finnugor elmélet, amely a jelenlegi hivatalos akadémiai álláspont.

A kettő között százötven éve kibékíthetelen feszültség húzódik: vajon a magyarság a finnugor nyelvrokonság révén Északkelet-Európa felől érkezett, vagy inkább Ázsia sztyeppéiről, a hunok örököseként?

Az elmúlt években viszont a legmodernebb technológiáknak köszönhetően új fegyver jelent meg a történeti kutatásban: a genetika. Az archaeogenetika (vagyis a múlt embereinek DNS-vizsgálata) olyan eszközt ad a kutatók kezébe, amellyel konkrétan mérhető, honnan származtak a honfoglalók ősei - ez elhalt emberek csontjaiból kinyert örökítőanyag vizsgálata ugyanis nemcsak rokonsági viszonyokat, hanem földrajzi eredetet is elárulhat.

Újfajta DNS-vizsgálatok

Korábban a kutatók csak az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS egy kis szakaszát tudták elemezni, sok bizonytalansággal, a legújabb vizsgálatok azonban forradalmat hoztak: újgenerációs szekvenálással a teljes mitokondriális DNS-t sikerült leolvasni, ami ötvenszer több adatot és sokkal pontosabb képet adott. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy az egykori populációk eredetét és keveredését korábban elképzelhetetlen részletességgel lássuk.

Az apai ágon öröklődő Y-kromoszóma vizsgálata szintén újdonság, mert ez mutatja meg, honnan származtak a férfi vonalak, vagyis a vezető réteg és a harcosok ősei. Ezzel a módszerrel először sikerült közvetlenül összevetni a honfoglalók, az avar elit és a hun kori népességek genetikai mintáit.

A kutatók a 10. századi karosi és kenézlői temetők teljes népességét vizsgálták, így nem egyéni minták, hanem a közösségek genetikai profilja rajzolódott ki - ez tette a vizsgálatot tudományos mérföldkővé.

Mit árulnak el az eredmények?

A képlet összetett, de meglehetősen beszédes - a finnugor elmélet hívei nem igazán fognak örülni. Az eredmények alapján a honfoglalók anyai vonalainak mintegy 40%-a Kelet-Belső-Ázsiából ered - a mai Mongólia, Tuva és Burjátia térségéből, vagyis onnan, ahol valaha a hun birodalom központja állt.

A népesség 60%-a viszont a pontusi sztyeppe vidékéről származott, az egykori indoeurópai, úgynevezett Szrubnaja kultúra leszármazottaiból. A végére pedig a kegyelemdöfés: finnugor genetikai komponens nem mutatható ki számottevően.

Az apai vonalak eloszlása szinte tükörképe az anyainak: a honfoglalók férfiágon leginkább a mai baskírokhoz (török nyelvet beszélő nép, akik főként Oroszországban, az Urál-hegység déli részén, a Baskírföld [Bashkortosztán, cirill betűkkel Башкортостан, törökül Başkurdistan] nevű köztársaságban élnek) hasonlítanak.

A genetikai adatok szerint a honfoglalók több, különböző eredetű nomád népesség keveredéséből álltak össze, akik között a hunok, avarok és onogurok is szerepet játszhattak.

A kutatók becslése szerint a honfoglalók genetikai hozzájárulása a mai magyar népességhez 3-5% körüli, vagyis azt nem lehet állítani, hogy a mai magyarság genetikailag azonos lenne a honfoglalókkal, sokkal inkább hosszú keveredés eredménye, de a honfoglalók genetikai öröksége kétségkívül kimutatható.

Dr. Török Tibor előadásában részletesen is kifejti a módszert és az eredményeket:

forrás: u-szeged.hu