Olyan véleményt mondott Trianonról a brit miniszterelnök, hogy abba beleborzongunk

A 20. század viharai

Kevés országot tépett meg úgy a 20. század, mint Magyarországot. Az első világháború utáni Trianoni döntés nemcsak a térképet rajzolta át brutálisan, hanem a magyar lélek mélyére is sebet vágott.

Az ország elveszítette területének kétharmadát, lakosságának több mint felét, milliók kerültek határon túlra, egyik napról a másikra idegen államok polgárai lettek. A békeszerződés azóta is a nemzeti emlékezet egyik legfájóbb pontja, a magyarság történelmi traumáinak szimbóluma.

A nyugati hatalmakat nehéz lenne jóindulattal vádolni hazánk irányába, sokan úgy vélték, az antant nagyhatalmak szándékosan bántak ellenségesen Magyarországgal, mintha kollektív büntetés járt volna a háborús múltért - ebben a légkörben szinte csodaszámba ment, ha valaki Nyugatról megértéssel fordult felénk.

Mégis, volt egy igen magas rangú brit politikus, aki a korabeli döntéshozók között ritka józanul látta a helyzetet: David Lloyd George, Nagy-Britannia miniszterelnöke.

A brit miniszterelnök véleménye

Lloyd George nem volt magyarbarát a szó érzelmi értelmében, de értette a helyzetet. A párizsi békekonferencián ő volt az egyetlen nyugati vezető, aki figyelmeztetett: ha a győztesek etnikai határok figyelembevétele nélkül szabdalják szét a Monarchiát, abból soha nem lesz tartós béke.

"Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. Ezért én a béke vezérelvének azt venném, hogy amennyire emberileg lehetséges, a különböző népfajok kapják meg saját hazájukat […] Nem lesz béke Közép-Európában‚ ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek (Romániának) mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását."

- mondta, előre látva, hogy a döntés nem lezárja, hanem elmélyíti a konfliktusokat. 

Próbálta is mérsékelni a területi követeléseket, vámuniót javasolt Magyarország és az utódállamok között, ám a francia politikai nyomás, különösen Clemenceau hajthatatlansága miatt végül ő sem tudta megakadályozni Trianont. 

A próféta szólt belőle

Lloyd George szavai végül próféciának bizonyultak - a trianoni döntés nem hozott békét, csak újabb sérelmeket és határvitákat. Alig negyedszázaddal később kitört a második világháború, ahol a bécsi döntések révén Magyarország ideiglenesen visszaszerezte elvesztett területeinek egy részét.

A történelem azonban mint tudjuk, megismételte önmagát: az ország ismét a vesztes oldalon találta magát, maradtak a trianoni határok.

A háború végére a trianoni határok szinte változatlanul visszaálltak, a sebek pedig tulajdonképpen máig nem gyógyultak be, Trianon még most is érzékeny pont a Kárpát-medence népei között - nemcsak politikai, hanem lelki értelemben is.

Ezért kapta Magyarország a legszigorúbb büntetést a világháború után: