Súlyos baki van a magyar törikönyvekben, 700 éve rosszul tudjuk?

Könnyen lehet, hogy már hosszú évszázadok óta rosszul tanulják meg a magyar gyerekek, és történelmünk egy bizonyos szűk szeletkéje nem is úgy történt, ahogy gondoltuk. IV. Béla, mint második honalapítónk sikeresen mentette meg az országot, ám 1270-es halála után hatalmi vákuum keletkezett a Magyar Királyságban. A következő évtizedekben egymást váltották a nem feltétlenül erőskezű uralkodók, a vidéki oligarchák pedig mind csak befolyásosabbak lettek a korábbi királyi adományoknak és kiváltságoknak köszönhetően.

1290-ben III. Andrást koronázták meg, aki még csak nem is idehaza született, hanem Velencében. A hivatalos kánon szerint édesapja „utószülött” István herceg volt. Nagyapja az elfogadott leírások szerint pedig II. András volt, ám elég nagy esély mutatkozik arra, hogy valójában nem így volt. István herceg minden bizonnyal nem IV. Béla apjától származott.

Így pedig világos lehet, hogy valójában már III. András előtt kihalt az Árpád-ház vérvonala.

Persze tudjuk, hogy a hivatalos tanok szerint III. András II. András unokája volt, és végül vele ért véget a három évszázadon keresztüli keresztény királyi dinasztia 1301-ben. Ám a feltételezés szerint valójában az apa, „utószülött” István herceg anyaga, Estei Beatrix Dénes nádorral feküdt össze. És az ő szerelmükből született István, nem az öreg királytól, II. Andrástól.

III. András fiatal tehetségként Velencében bontogatta a szárnyait, majd egyes nemesek a pajzsukon hordozva, a saját emberekként akarták a trónra juttatni, a IV. Béla halálát követő két évtizedben, sikertelenül. Aztán végül érseki segítséggel, 1290-ben mégis megkoronázták Székesfehérváron. Andrásnak rendesen meggyűlt a baja az uralkodása első éveiben közeli és távoli rokonaival, akik mind a trónra pályáztak. Sőt, az oligarchák egy része sem állt éppen mellette.

Elsősorban a köznemesség támogatására számíthatott. Törvényi változtatásaival viszont sikeresen vette ki a hatalmas a bárók kezéből.

Persze a fiatal királyt a belső ellentétek mellett némi külső fenyegetés is folyamatos terrorban tartotta. Az Anjouk, de még az akkor „csak” Svájcban tengődő Habsburgok is keleti irányba kívántak terjeszkedni. Sőt, egy bizony Caroberto nevű nápolyi herceg és családja is befolyást akart szerezni a Magyar Királyságban III. András kárára. Ez a bizonyos herceg végül később Károly Róbert néven a magyar történelem egyik legkiválóbb uralkodójaként vonult be a tankönyvek lapjaira. Sajnos 1301-ben III. András meghalt, és bár származása miatt sosem bántották hivatalosa, a pletyka élt, miszerint távolról sem unokája II. Andrásnak. Az interregnum véres időszakában egymást váltották a megfelelő jelöltek, de csak 1308-tól nyugodtak meg a kedélyek. Akkor ülhetett végre a trónra Károly Róbert, és maradt is ott 34 éven keresztül.

Tulajdonképpen mi az az Árpád-ház?