Iszonyatos, orosz kutató megfejtette Petőfi Sándor rejtélyes halálát, így történt az, amiről évszázadok óta vitatkoznak?

A magyar történelem és a magyar irodalom közös metszetének kétségkívül leghíresebb alanya Petőfi Sándor. A Petrovics családnévvel született lánglelkű költő emléke dicső, ám élete viszontagságokkal teli. A törékeny testű, de kőkemény jellemű Petőfi úgy lett hazánk történetének egyik leghíresebb szülötte, hogy alig huszonhat esztendő adatott meg neki a földi létben. A Nemzeti Dal szerzője már fiatalon keresztül-kasul bejárta a Magyar Királyságot, főleg az Alföldet. A haza szabadságáért mindent meg is tett volna.

Az 1840-es évekre megingott az európai királyságok, monarchiák létjogosultsága, miközben az államhatárok megszilárdulni látszódtak.

Az uralkodóházak körmük szakadtáig ragaszkodtak hatalmukhoz, ám a népek felvilágosultan egyre több jogra vágytak, arra, hogy beleszólhassanak államuk működésébe. A nemzetek, az autonóm tartományok pedig még több, vagy akár teljes önállóságra vágytak. Így volt ezzel hazánk is. Petőfi Sándor a „Márciusi Ifjak” élén pedig igazi gyújtózsinórja volt ennek.

A Petőfiék által kirobbantott 1848. március 15-i forradalom hamar egy másfél évig tartó, hullámzó intenzitású szabadságharcba csapott át.

A magyaroknak nem volt szerencséje, hiába voltak hadászati sikerei a kuruc seregnek a csaták alatt. Ugyanis 1848. decemberében nem más lett az osztrák császár, mint Ferenc József. A 18 évesen a bécsi trónra került fiatal komoly és kemény döntéseket hozott, és nem volt rest külső segítséget igénybe venni a magyarok megrendszabályozására. A Habsburg uralkodó az orosz cárral szövetkezett, így végül hatalmas túlerőben már lenyomták a lázadó Magyar Királyságot. A következmények ismertek, és elszomorítóak, de minden egyes áldozat és történelmi mozzanat szükségeltetett ahhoz, hogy végül 1867-ben megtörténjen a kiegyezés.

Azonban az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte nem okozott túl sok örömet azoknak, akik sokkal inkább a teljes önállóságért harcoltak 1848. és 1849. között. Sőt, a több ezer elesett magyar harcosnak már teljesen mindegy volt, hogy két évtized elteltével Ferenc József elfogadta és elfoglalta a magyar trónt, ami által egyszerre volt osztrák császár és magyar király az 1916-ban bekövetkező haláláig.

A hivatalos feljegyzések szerint sem a magyarok 49-es vereségét, sem a későbbi kiegyezést nem élhette már meg Petőfi.

A kiskőrösi származású költőt frontembernek tartották, aki jó reklámarca volt a harcias magyar katonai morálnak. Azonban az őrnaggyá kinevezett Petőfi Sándor távolról sem volt jó fizikummal megáldva, nem volt alkalmas a közelharcra. Felettesei ezért óvni próbálták, ám ő minduntalan az első sorban akarta kivenni részét a szabadságharcból.

Állítólag így volt ez a segesvári csatánál is, ahol azonban őrzői a visszavonulásuk során szem elől tévesztették. A lejegyzett beszámolók szerint az egyik híd környékén látták menekülni a bajbajutott költőt, aki legalább három kozák harcos üldözött. És akik minden bizonnyal végeztek korának egyik leghíresebb magyarjával. Az elfogadott kánon szerint senki nem találkozott már ezután az élő Petőfivel, holtteste valószínűleg a csata utáni tömegsírba került.

Csakhogy az 1980-as években fény gyúlt az éjszakába.

És immár több, mint négy évtizede tartja magát a legenda, miszerint Petőfi még hosszú évekig élt, csakhogy nem itthon, hanem a távoli Szibériában. Az köztudott, hogy már a 19. században is hódoltak az oroszok a később nagy hírű szokásukká vált hadifogoly elhurcolásnak. Állítólag a költőt is a fagyos tartományba vitték, és ott egy Barguzin nevű településen érte a halál a negyvenes évei végén. Még egy állítólagos sírt is találtak, rajta a születési nevével.

A barguzini legenda

Petőfi hadifogoly legendája, majd a következő évtizedek kutatásait pedig nem másra alapozták, miszerint egy ukrajnai író, Vaszil Vaszilovics Pahrija megírta egy első világháborús magyar katona beszámolóját. Svigel Ferencnek még egy fényképe is volt Petőfi állítólagos sírkövéről, ám ennek eredetiségét a mai napig megkérdőjelezik. Mindenesetre Pahrija írása után a hazai közvélemény érdeklődése Barguzin felé fordult, és meg is találták Petőfi feltételezett maradványait. Azokról később a szakemberek több alkalommal is megállapították, hogy női maradványok. Ám kínai kutatók szerint mégis egyezést mutat DNS-ében a család oldalági leszármazottainak mintáival. A kérdőjelek még mindig hatalmasak, és nincs igazolva egyetlen elmélet és beszámoló sem maradéktalanul.

Az igazság a barguzini eseményekről: