.jpg?crop=1998,824,15,19&width=386)
Egy angol humorista 3 szóval jellemezte a magyar történelmet, kiakadt az internet
Olvass tovább...
A románoknak a mai napig vérben forog a szeme, ha meglátják ezt az eszközt.
Van egy elfeledett alakja a magyar történelemnek, akinek már a nevét sem ismerik Magyarország állampolgárai. Pedig a hős amerikai férfi még szobrot is kapott hazánkban, akkora tisztelet övezte őt a korában. Azonban emlékezetét és tetteit az uralkodó rezsimek rendre elnyomták, a feledés homályába taszítva. Harry Hill Bandholtz többet tett a számára teljesen idegen országért, mintegy egynémely saját politikus annak. A német származású katona tulajdonképpen az első világháborút követően az első számú diplomata volt Budapesten az Egyesült Államokból. Hivatalosan nem képviselte sem a győztes európai hatalmak érdekeit, de a mi túlélésünket sem.
Olvass tovább...
Pedig igencsak bajban voltunk. A háború végén 1918-ban összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, a Habsburgokat kiforgatták a császári hatalmukból, és a királyi trónról is. Bár a magyar méltóságok szívesen megtartották volna a királyságot, a külső erők és a belső ellentétek miatt ez már fenntarthatatlan volt. Káosz uralkodott az országban, és a jó öreg Hill a legjobbkor érkezett 1919. augusztusában. Szerencsére amilyen viharos gyorsasággal hatalomra jutott, olyan gyorsan, alig négy hónap elteltével össze is szakadt a kommunista diktatúra.
Eközben a románok a köpönyegforgató világháborús hozzáállásukat megfejelve, különösebb engedély nélkül, sőt a francia és brit intelmek ellenére megindultak a Tiszántúlra, majd a Duna-Tisza közére. Rabló-fosztogató módon forgatták fel a megszállt országrészeket, és Budapest következett. A fővárost is feldúlták a román hadak, amely így nem sokáig nyugodhatott. Szerencsére az aljas tanácsköztársasági frontemberek nem kaptak segítséget orosz elvtársaiktól, és a románok előretörése miatt menekülőre fogták. Akit pedig nem akasztottak fel idehaza bűneiért, azoknak többségét a következő évtizedekben a Szovjetunióban érte utol a végzet koholt vádak, de teljességgel kiérdemelt ítéletek alapján.
Olvass tovább...
Tehát eközben a románok fenték a fogukat, hogy magukénak tudják Magyarország lehető legnagyobb darabját. Feljegyzések szerint Bukarestben annyira megrészegültek a háborús "sikerektől", hogy szerették volna megkaparintani a magyar trónt és koronát is. Kitalálták, hogy a román király egyszemélyben legyen a románok és a magyarok uralkodója. Ezt az arcpirító elképzelésüket arra alapozták, hogy mi már egyébként is hozzászoktunk az ilyesfajta perszonálunióhoz.
Szerencsére az első bekezdésben emlegetett Harry Hill Bandholtz jókor volt jó helyen. Budapesti tartózkodásának kezdetekor máris megüzente a román királynak, aki komoly követeléseket küldött az amerikainak. Erre Hill Bandholtz igazán csípős választ adott:
Már ekkor a veterán katonai vezető szívébe lopták magukat a románok. Hát még akkor, amikor módszeresen nekilátták volna a lefegyverzett fővárosban a Magyar Nemzeti Múzeum kirablásának. Egy szakasz román katona módszeresen megpakolta volna a múzeum gyűjteményével a teherautóikat. Azonban Hill Bandholtz útjukat állta, és lovaglópálcájával fenyegette meg a teljesen megzavarodott fosztogatókat.
Azt már Harry Hill Bandholtz hivatalos Wikipédia oldala írja, hogy:
„Személyét a Horthy-korszak alatt jelentős tisztelet övezte. Szobrát – Ligeti Miklós alkotását – hosszas diplomáciai vajúdás után 1936-ban avatták fel. Horthy kormányai ugyanis támogatták a románok fosztogatására emlékeztető szobor elkészültét, amit viszont a románok elfogadhatatlannak tartottak, különösen, hogy a szobor kezében a Magyar Nemzeti Múzeum előtti kínos eseményekre emlékeztető lovaglópálca is megjelent volna. Végül kompromisszumként a szobor alakja a lovaglópálcát a háta mögött tartva készült el.”
A történészek szerint a románok még évtizedekig vérben forgó szemekkel gondoltak a hős amerikaira, és ikonikussá vált lovaglópálcájára. Ami tulajdonképpen hozzájárult rejtélyes tárgyként a Magyar-Román Királyság "elsüllyesztéséhez".
Harry Hill Bandholtz valódi története: