A Magyar-Román Királyságot egy rejtélyes tárgy pusztította el, rejtett történelem

Van egy elfeledett alakja a magyar történelemnek, akinek már a nevét sem ismerik Magyarország állampolgárai. Pedig a hős amerikai férfi még szobrot is kapott hazánkban, akkora tisztelet övezte őt a korában. Azonban emlékezetét és tetteit az uralkodó rezsimek rendre elnyomták, a feledés homályába taszítva. Harry Hill Bandholtz többet tett a számára teljesen idegen országért, mintegy egynémely saját politikus annak. A német származású katona tulajdonképpen az első világháborút követően az első számú diplomata volt Budapesten az Egyesült Államokból. Hivatalosan nem képviselte sem a győztes európai hatalmak érdekeit, de a mi túlélésünket sem. 

Pedig igencsak bajban voltunk. A háború végén 1918-ban összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, a Habsburgokat kiforgatták a császári hatalmukból, és a királyi trónról is. Bár a magyar méltóságok szívesen megtartották volna a királyságot, a külső erők és a belső ellentétek miatt ez már fenntarthatatlan volt. Káosz uralkodott az országban, és a jó öreg Hill a legjobbkor érkezett 1919. augusztusában. Szerencsére amilyen viharos gyorsasággal hatalomra jutott, olyan gyorsan, alig négy hónap elteltével össze is szakadt a kommunista diktatúra.

Ugyanis az ország csalódott lakossága rájött, hogy hiába bíztak a proletár kormányra jutás erejében, annak képviselői csakis a saját elvakult politikai nézeteiket figyelték, és nem a haza érdekeit. 

Eközben a románok a köpönyegforgató világháborús hozzáállásukat megfejelve, különösebb engedély nélkül, sőt a francia és brit intelmek ellenére megindultak a Tiszántúlra, majd a Duna-Tisza közére. Rabló-fosztogató módon forgatták fel a megszállt országrészeket, és Budapest következett. A fővárost is feldúlták a román hadak, amely így nem sokáig nyugodhatott. Szerencsére az aljas tanácsköztársasági frontemberek nem kaptak segítséget orosz elvtársaiktól, és a románok előretörése miatt menekülőre fogták. Akit pedig nem akasztottak fel idehaza bűneiért, azoknak többségét a következő évtizedekben a Szovjetunióban érte utol a végzet koholt vádak, de teljességgel kiérdemelt ítéletek alapján. 

Tehát eközben a románok fenték a fogukat, hogy magukénak tudják Magyarország lehető legnagyobb darabját. Feljegyzések szerint Bukarestben annyira megrészegültek a háborús "sikerektől", hogy szerették volna megkaparintani a magyar trónt és koronát is. Kitalálták, hogy a román király egyszemélyben legyen a románok és a magyarok uralkodója. Ezt az arcpirító elképzelésüket arra alapozták, hogy mi már egyébként is hozzászoktunk az ilyesfajta perszonálunióhoz. 

Még Magyarország kincseit is elhordták volna tőlünk, ám a rájuk jellemző szedett-vetett módon nem gondolták jól át Budapest kifosztását.

Szerencsére az első bekezdésben emlegetett Harry Hill Bandholtz jókor volt jó helyen. Budapesti tartózkodásának kezdetekor máris megüzente a román királynak, aki komoly követeléseket küldött az amerikainak. Erre Hill Bandholtz igazán csípős választ adott:

Már ekkor a veterán katonai vezető szívébe lopták magukat a románok. Hát még akkor, amikor módszeresen nekilátták volna a lefegyverzett fővárosban a Magyar Nemzeti Múzeum kirablásának. Egy szakasz román katona módszeresen megpakolta volna a múzeum gyűjteményével a teherautóikat. Azonban Hill Bandholtz útjukat állta, és lovaglópálcájával fenyegette meg a teljesen megzavarodott fosztogatókat. 

Azt már Harry Hill Bandholtz hivatalos Wikipédia oldala írja, hogy:

„Személyét a Horthy-korszak alatt jelentős tisztelet övezte. Szobrát – Ligeti Miklós alkotását – hosszas diplomáciai vajúdás után 1936-ban avatták fel. Horthy kormányai ugyanis támogatták a románok fosztogatására emlékeztető szobor elkészültét, amit viszont a románok elfogadhatatlannak tartottak, különösen, hogy a szobor kezében a Magyar Nemzeti Múzeum előtti kínos eseményekre emlékeztető lovaglópálca is megjelent volna. Végül kompromisszumként a szobor alakja a lovaglópálcát a háta mögött tartva készült el.”

A történészek szerint a románok még évtizedekig vérben forgó szemekkel gondoltak a hős amerikaira, és ikonikussá vált lovaglópálcájára. Ami tulajdonképpen hozzájárult rejtélyes tárgyként a Magyar-Román Királyság "elsüllyesztéséhez".

Harry Hill Bandholtz valódi története: