Orosz tudós mondott elképesztőt a magyarokról, teljesen borulhat mindent

Egy orosz kutató új megközelítése a magyar őstörténetről

Egy friss kötetben Dmitrij Sztasenkov, a Szamarai Egyetem docense és a helyi múzeum tudományos titkára egészen új értelmezéssel frissíti fel a magyarok múltjáról alkotott képet.

Az orosz régész hangsúlyozza, hogy a Közép-Volga vidéke hosszú évszázadokon át magyar nomád csoportok által lakott terület volt. A feltárások során előkerült kerámiák és településnyomok alapján már a 4–5. századból kimutatható a magyar jelenlét a térségben.

Gyermekkori élmények és szakmai motiváció

Az orosz származású tudós, Sztasenkov Székesfehérváron született, édesapja katonai szolgálata révén. Bár családja később visszatért a Szovjetunióba, a magyarországi emlékek erősen befolyásolták érdeklődését.

A kora középkor lett kutatási területe, különös tekintettel és vizsgálódással fordult a magyarok Volga-parti letelepedésének feltérképezése iránt. Ezzel új fényt vet a Honfoglalás előtti korszakra, amelyet eddig sokszor bizonytalan feltételezések öveztek.

Régészeti felfedezések és a magyar őshaza kérdése

Az elmúlt évtizedekben végzett ásatások egyértelművé tették, hogy a magyar elődök már jóval a Kárpát-medencébe érkezés előtt jelentős szerepet töltöttek be Eurázsia sztyeppövezetében.

A felfedezés szerint Nyugat-Szibéria, valamint az Urál környéke lehetett a legkorábbi kiindulópont. Innen vonultak a magyar törzsek a Volga vidékére, ahol évszázadokon át fennmaradó szezonális táborokat alakítottak ki.

Kapcsolatok és kulturális kölcsönhatások

A magyarok a Volga mentén több népcsoporttal kerültek érintkezésbe: iráni, török és szláv népekkel, valamint finnugor közösségekkel.

A kutató rámutatott, hogy a Kazár Kaganátus és a magyar törzsszövetség közti határvonal a 7–9. században alakult ki, és a két nép között élénk diplomáciai, katonai és kereskedelmi kapcsolatok jöttek létre. A régészeti anyagban nyomon követhető a kölcsönhatás, amely a tárgyi kultúrában és a nyelvi hatásokban is megmutatkozik

A magyarok katonai szerepe a régióban

A 8. századtól kezdődően a magyar harcosok a Kazár Kaganátus elit katonai egységei között szolgáltak, elsősorban a határterületeken.

Ez a szerep magyarázza, hogyan kerülhetett a magyar hatás a kijevi fejedelemség korai katonai kultúrájába is.

A múzeum gyűjteményében található leletek szerint a magyar hatás nem szűnt meg a Dunához történő kivonulással sem, hiszen keleten kisebb közösségek továbbra is fennmaradtak.

Következtetések és új értelmezési lehetőségek

Sztasenkov könyvének legnagyobb jelentősége, hogy átfogóan bemutatja a Volga-vidéki magyar jelenlét régészeti bizonyítékait, s ezzel új alapokra helyezi a magyar őstörténetről folytatott tudományos vitát.

A régészet eddig rejtett részletei most olyan mozaik darabokká állnak össze, amelyek képesek újraírni a magyarság korai történetét.

A Volga partjától a Kárpátokig: a magyar eredet új értelmezése

Az új eredmények arra világítanak rá, hogy a magyar történelem sokkal gazdagabb és rétegzettebb annál, mint amit korábban gondoltunk.

A Volga menti feltárások és a hozzájuk kapcsolódó elméletek az egész tudományos közösséget arra késztetik, hogy újraértelmezze a magyar nép korai útját és kapcsolatrendszerét.

Az orosz tudós által írt kötet a szakemberek mellett minden történelem iránt érdeklődő számára izgalmas betekintést kínál.

A videó bemutatja a magyarok valódi eredetét: a magyarság vándorlását az Urál-hegységtől az eurázsiai sztyeppéken át a Kárpát-medencéig, a honfoglalás eseményeit, a nomád életmód hatását, a genetikai és kulturális keveredést, valamint a székelyek eredetének rejtélyét és a hunoktól való származás kérdését:

[[cikk4]]

Forrás: Mandiner