Iszonyatos, ami az ősmagyarokról kiderült, külföldi történész rántotta le a leplet a népünkről

A magyar konyha manapság már nem foglalkozik a lóhús felhasználásával, sőt, egyenesen kuriózumnak számít a lókolbász készítés is. Manapság ezeket a négylábúakat elsősorban a sportcéllal, illetve a rendvédelem számára tenyésztik Magyarország különböző pontjain. Az egykori haszonállat darabszáma mára jelentősen visszaszorult. Pedig a fiatal Magyar Királyság korai évszázadaiban még csak nem is munkaállat volt elsősorban, hanem vágójószág. Ez megdöbbentő lehet, de régészeti leletek bizonyítják.

Egy svédországi egyetem magyar szakértője, Bartosiewicz László Stockholmból és a híres HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont kutatója, Gál Erika felfedezése most minden korábbi elképzelést megváltoztat. Középkori magyar sírokat vizsgáltak meg az egykori szent határokon belül (egynémely ma már osztrák, szlovák, szlovén, horvát földön van). A mai modern ízlésnek és gyomornak szinte iszonyatos következtetést sikerült tenniük a korabeli hazai gasztronómiáról:

A vizsgált 198 állati sírgödörben rengeteg ló csontja került elő. Számszerűleg a maradványok körülbelül harmada tartozott átlagosan lovakhoz.

A csontokon pedig egyértelműen a húsfeldolgozás nyomai látszódtak, a patások nem egy-egy csata vagy harc során estek el, majd lettek elföldve. A történelmi feljegyzések szerint is dívott a lovak húsfogyasztásra történő fogyasztása az ősmagyarok körében, főleg, amikor még eleink a kelet-európai és ázsiai sztyeppéken éltek nomád életmódot. Aztán az eddig elterjedt szemlélet szerint Szent Istvánnak, és az általa ránk testált kereszténység idején már nem volt helyén való a lovak ételként való felszolgálása. Az valóban tény, hogy a katolicizmus tanításai szerint barbár és eretnek dolog a lófogyasztás.

Azonban a már fentebb említett leletek más szokásokat mutatnak. Azt, hogy még bőven a kereszténység felvétele, a Magyar Királyság megszületése után 2-300 évvel is dívott a lovak megevése.

A szakértők azt is kiszámolták, hogy a lóhús dívatja minden bizonnyal két fontos mérföldkő alkalmával szorult vissza. Egyrészt a tatárjárás (1241-1242) után az ország lakosságának összetétele megváltozott. A temérdek elhullott és elhurcolt magyar helyére betelepített idegenek nem kedvelték a lovak húsát. Mondjuk jó eséllyel ez inkább a nyugatról érkező germánok, szászokra értendő, lévén a kunok alighanem még hódoltak ennek a szokásnak.

A következő alkalom a lóhús visszaszorulására a törökök inváziója déli, délkeleti irányból. A lovakra szükség volt a honvédő háborúkban az oszmán birodalom ellen. Sőt, a keresztes hadjáratok is rengeteg patást igényeltek, így nem volt megengedhető, hogy a magyarok gyomra miatt pazarolja a királyság a lovakat. Ezáltal a törökök nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarság olyan célszerű állatok tenyésztésébe fogjon, amelyek sokkal egészségesebb és tartalmasabb húshozammal bírnak, mint a lovak.

A 10 leghagyományosabb magyar étel: