
Eltitkolták a magyarok elől? Az iskolában sosem hallhattál történelmünk brutális eseményeiről, a mágus-perekről
Olvass tovább...
A ma már természetesnek számító tárgy régen a magyar katonák védelmezője volt, rengeteget ért.
A magyar néphagyomány gazdag és sokszínű világa számos olyan mágikus szokást gyakorolt és hiedelmet őrzött, amelyek a háborúhoz és a katonai eseményekhez kapcsolódnak. Ezek a praktikák amellett, hogy a védelem, a szerencse és a győzelem biztosítását célozták, remekül mutatják az emberek azon vágyát, hogy befolyásolják a harcok kimenetelét és megóvják szeretteiket a veszélytől.
Ma már elég furcsán hangzik. de a magyar paraszti kultúrában a gatyamadzag különleges jelentőséggel bírt: nem csupán ruhadarabként szolgált, hanem rontáselhárító eszközként is funkcionált. A hiedelem szerint, ha valaki a gatyamadzagját megfelelő módon használta, megvédhette magát a boszorkányok és más ártó lények támadásaitól, így ez a hit különösen fontos volt a katonák számára, akik úgy vélték, hogy ezzel a módszerrel elkerülhetik az ellenség ártó szándékait és a harcok során rájuk leselkedő veszélyeket.
Olvass tovább...
A háborúba induló katonák és családjaik gyakran figyeltek a különféle előjelekre és jóslatokra, hogy megjósolják a hadjárat kimenetelét. Például, ha a Tejút (más néven "szalmásút") jól látszott karácsonykor, azt a jó termés előjelének tekintették. Hasonló módon, ha egy fiatal halott arca öregesnek tűnt, azt hitték, hogy hamarosan egy idős ember halála következik be.
A győzelem biztosítása érdekében a katonák és hozzátartozóik különféle mágikus praktikákat alkalmaztak. Egyes vidékeken például ismert volt az a szokás, hogy a katonák indulás előtt egy darab kenyeret vittek magukkal, amelyet az otthoni tűzhely parazsán sütöttek meg. Úgy hitték, hogy ez a kenyér megvédi őket a golyóktól és a kardcsapásoktól. Más esetekben a családtagok titokban varrtak védelmező amuletteket a katonák ruhájába, remélve, hogy ezzel távol tartják tőlük a bajt.
Olvass tovább...
Ezek ma már letűnt mágikus népszokások nem csupán a katonák egyéni védelmét szolgálták, hanem a közösség összetartozásának és közös hitének kifejeződései is voltak: a közös rítusok és hiedelmek erősítették a közösség tagjai közötti kapcsolatot, és reményt adtak a nehéz időkben. A modern hadviselés és a tudomány fejlődése idővel háttérbe szorította, majd meg is szüntette ezeket a praktikákat, a magyar néphagyományban betöltött szerepük és jelentőségük vitathatatlan.
forrás: Ponticulus.hu