
Életre keltették Kleopátrát, az arca mindenkit sokkolt, a felvételek kiszabadultak a laboratóriumból
Olvass tovább...
Egy 19. századi brit katonatiszt robbantásos régészetének köszönhetjük a piramisok egyik legkülönösebb felfedezését. A módszer durva volt – az eredmény viszont lenyűgöző.
A világ egyik legismertebb és legrejtélyesebb műemlékegyüttese, az egyiptomi gízai piramisok mindig is vonzották a kincsvadászokat, történészeket, álmodozókat és régészeket egyaránt. A három monumentális síremlék – Hufu (Kheopsz), Hafré és Menkauré piramisa – évezredek óta feszíti az emberiség képzeletét. Vajon mit rejtenek még ezek az óriási kőhalmok, amelyek már évezredekkel ezelőtt is lenyűgözték a kor embereit?
A 19. század elején azonban nem lézerszkennerekkel, aprólékos feltárásokkal vagy műszeres vizsgálatokkal kutatták a múltat. Hanem puskaporral. A brit katonatiszt és önjelölt egyiptológus, Richard William Howard Vyse úgy döntött, felgyorsítja az időnként igen lassú régészeti folyamatokat – és dinamitot használt az útjában álló kőtömbök ellen.
Olvass tovább...
1837-ben Vyse a Menkauré-piramis (a három gízai piramis közül a legkisebb) belsejét akarta feltérképezni. Az építmény – bár kisebb volt testvéreinél – szintén a fáraók öröklétbe vezető útját szolgálta, és a korabeli legendák szerint sokkal több titkot rejtett, mint amit az első kutatók feltártak.
A brit katonatiszt nem volt híján a kalandvágynak – és robbanóanyagnak sem. Azt vallotta, hogy ha egy többtonnás kőfal áll az útjában, azt erővel kell megoldani. A „feltárás” során több helyen is dinamitot használt a járatok kibővítésére és új nyílások létrehozására.
Az egyik robbantás azonban váratlan eredményt hozott: egy rejtett sírkamrát tárt fel a mélyben. A sziklafal mögött díszes kőszarkofág rejtőzött, benne Menkauré fáraó múmiájával, valamint különféle aranytárgyakkal, ékszerekkel, díszített kegytárgyakkal. A felfedezés akkoriban szenzációszámba ment, hiszen a legtöbb egyiptomi sír már évszázadokkal korábban kirablás áldozata lett.
Vyse úgy vélte, élete legnagyobb felfedezését tette meg – de a sors még tartogatott számára egy csavart.
Olvass tovább...
A katonatiszt gondosan becsomagoltatta a leleteket, és útnak indította őket a British Museum felé. A Beatrice nevű kereskedelmi hajóra rakták az értékes szállítmányt, amely Máltáról Gibraltar irányába tartott. Ám a hajó sosem érkezett meg.
A Beatrice 1838-ban elsüllyedt Alicante partjainál. A pontos helyet azóta sem sikerült teljes bizonyossággal meghatározni, és a mélyben nyugvó szarkofág, valamint a többi kincs azóta is eltűntnek számít.
A történet annyira hihetetlen, hogy egyesek kitalációnak tartják – mások szerint a rakomány sorsát szándékosan titkosították, hogy valaki más tehessen szert a fáraói gazdagságra. Az viszont biztos: a leletet soha többé nem látta senki.
A mai napig sem tudni pontosan, mi volt a Menkauré-piramis mélyén talált kincsek teljes listája. Az egyiptológusok között máig tart a vita arról, mennyire volt hiteles Vyse felfedezése – és mekkora kárt okozott a robbantásos módszerrel.
Az viszont vitán felül áll: az egyik legkorábbi és legkülönlegesebb fáraósír-szarkofág örökre elveszett, egy félrecsúszott hajóútnak – és talán az emberi mohóságnak – köszönhetően.
A robbanás a Menkauré-piramisban nemcsak egy korszak kutatási módszereiről árul el sokat, hanem arról is, milyen könnyen veszíthetjük el a múlt maradék darabkáit. Egy hajó elsüllyed, és vele együtt eltűnik egy 4500 éves fáraó öröksége – és talán soha nem tudjuk meg, mit rejthetett még az a sírkamra, amit egyszer már felnyitott az ember.
Az alábbi videóban a Menkauré-piramisba nyerhetünk bepillantást:
Forrás: index.hu