Piramist találtak a Stonehenge mellett, a tudósok nem hiszik el, hogy ez megtörténhetett

Ősi titok emelkedik Wiltshire területén a Stonehenge árnyékában

Dél-Anglia csendes lankái közt, a Wiltshire-síkságon egy rejtélyes domb emelkedik az ég felé – Silbury Hill, az ember alkotta földhalmok legnagyobbika Európában. Ez az ősi formáció, amely mintegy 30 méter magas és 160 méteres átmérőjével lenyűgöző méreteket ölt, körülbelül i.e. 2400 táján keletkezett.

A neolitikus építők több rétegben rakták egymásra a krétát és az agyagtartalmú földet és kavicsot, generációkon át tartó munkával

A szerkezet monumentális jellege és precíz kivitelezése évezredek óta gondolkodásra készteti a kutatókat.

Míg a Stonehenge kövei jól ismertek a nyilvánosság előtt, addig ez az emberkéz formálta domb sokáig háttérbe szorult. Pedig tömege, szimmetrikus formája és a környezetéhez való igazodása egyaránt olyan jellemzőkkel ismerteti jellegzetességét, amelyek új megvilágításba helyezik az egész régió őskori szimbólum-rendszerét.

Több mint egy domb – földrajzi és tudományos újraértelmezés Anglia területén

A tudós közösség sokáig csak halomként vagy szakrális helyszínként tekintett a képződményre, ám a legújabb tudományos értelmezések ennél jóval messzebbre mutatnak.

A dombon nem találtak temetkezési helyet, templomot vagy áldozati gödröket – ez azonban nem gyengíti, hanem éppenséggel erősíti szakrális jelentőségét.

Egyes kutatók már piramisként is emlegetik a konstrukciót, hiszen az építési technika, a rétegezés és az orientáció sok szempontból párhuzamba állítható az ókori egyiptomi piramisokkal.

Ugyanakkor a brit szigeteken ez az építészeti forma teljesen egyedülállónak számít.
A formai hasonlóság tehát foldrajzi távolságokon átívelő kulturális kapcsolatokat is sejtethet – vagy olyan univerzális gondolati rendszert, amely kontinenseken átívelve született meg a történelem előtti időkben.

A csend hangja – mit rejthet a szimbolikus üresség?

A domb belseje évezredeken át megőrizte titkát. Sem sírkamra, sem áldozati tárgy nem került elő eddig, és talán ez a legrejtélyesebb aspektusa Silbury Hillnek. Egyes elméletek szerint a struktúra nem a halottakhoz, hanem az élők közösségéhez kapcsolódott: megújulás, termékenység, csillagászati ciklusok vagy közösségi rítusok terepe lehetett.

Egy olyan szimbólum, amely a természet és az emberi rend találkozási pontjává vált.

A tudós világ figyelme újra és újra visszatér a Wiltshire-ben rejtőző dombra. A korszerű képalkotó eszközök és a történeti minták újraértelmezése egyre inkább arra engednek következtetni, hogy Silbury Hill valójában nem egyszerű földhalomként magasodott akkoriban, hanem az európai őskor egyik legfontosabb spirituális és társadalmi központja lehetett.

A domb tetején soha nem állt sem sírhely, sem templom, ami a tudomány számára különös módon rejtélyessé teszi az építmény célját – lehet, hogy éppen ez a szándékos „üresség” hordozott valamilyen mélyebb jelentést.

Ősi üzenet az idő sodrában

Silbury Hill ott áll ma is, mint egy ősi gondolat fizikai lenyomata. Egy emlék, amelynek alkotói tudós rendszerek nélkül is érzékelték a táj erejét, a formák jelentőségét és az emberi közösség kollektív szándékának maradandó nyomát. A domb építőinek keze munkája – mint egy hangtalan kérdés – ma is ott feszül a brit táj szívében.

Talán egyetlen domb sem hordoz ennyi kérdést magában. Talán a válaszokat sosem kapjuk meg. De ahogy a hegy időtlen nyugalommal őrzi saját titkát, úgy a tudomány és az emberi kíváncsiság is egyre mélyebbre ás – hátha egy nap megértjük, mi késztette őseinket arra, hogy az égre emeljenek egy földből szőtt gondolatot.

A Silbury Hill az Egyesült Királyságban, Anglia déli részén található, Wiltshire megyében, Avebury közelében, a híres neolitikus emlékhelyek között.

Az alábbi videóban nyomonkövethető a "Silburry Hill" - "Silburry hegy" története, szerkezetének rétegei és további rejtélyekkel kapcsolatos tudományos információk: 

Forrás: Facebook - Lee Soon Hee