Egy másik magyar nép is lakott a Kárpát-medencében, rendkívüli nevük volt

A Kárpát‑medence sokat látott földje nemcsak a hét magyar törzs útját őrzi, hanem olyan harsányan elfeledett népekét is, akikről alig esik szó a tankönyvekben. A honfoglalásról szóló legendák között megbújik egy régi história, amelyet bizánci krónikák, nyugati évkönyvek és a régészeti leletek finom mozaikjai tesznek hihetővé. Ezek az apró kapaszkodók együtt mutatnak rá arra, hogy a 10. század hajnalán a Kárpát‑medence nem volt egyszereplős történet: több „magyar” nép versengett a folyók partjáért.

A források csendje mögött

A keresőrobotok ma is imádják a kulcsszavakat, de a középkori kódexek csupán morzsákat hagytak ránk. A „fekete magyarok” név például kétszer villan fel a latin nyelvű krónikákban, majd éppoly gyorsan tűnik el, mint ahogyan a Dunán lecsapó köd. Az elnevezés nem bőrszínt jelentett, hanem jogi‑társadalmi státuszt: a korabeli színduál‑rendszerben a fehér a vezetőt, a fekete a szövetséges harcost jelölte. A másik titokzatos kifejezés, „kabarok”, a kazár nyelv forradalmárainak öröksége, akik Etelközben csatlakoztak Árpád népéhez. Minden forrás egyet ért: mindkét csoport saját vezért állított a zászló élére.

Két vezér, két történet

A fekete magyarok élén a legtöbben Koppányt sejtik.

A somogyi nagyúr nevét főként a keresztény krónikák őrizték meg, ahol lázadó rokonként tűnik fel, aki még a honfoglaló hagyományhoz ragaszkodott. Nevéhez vérbő hiedelmek, élő népi emlékek és persze a dramatizált rosszfiú‑szerep tapad. Ám ha elválasztjuk a legendát a valóságtól, jól látható: Somogy erdeiben nem egyedül állt, mögötte ott sorakoztak a fekete magyarok egységei.

A kabar törzsek felett viszont a későbbi király, Aba Sámuel emelkedett vezetővé. A kazár örökséget hordozó nép kemény, taktikus harcosokból állt, akiket már Etelközben is a magyar sereg elővédjeként emlegettek.

Aba Sámuel a királyi udvarban szerzett befolyása előtt e kabar kontingenseket irányította, így egyszerre lett híd a régi nomád szövetség és a születő királyság között.

Csak a 11. század végére halványulnak el végleg ezek a nevek. A keresztény királyság új rendje, a vármegye‑rendszer és a latin írásbeliség lassan egybeforrasztotta a külön népeket egyetlen nemzetté.

Ekkor váltak a fekete magyarok egyszerűen dél‑dunántúliaknak, a kabarok pedig Aba nemzetségének. A titok kulcsa tehát nem más, mint hogy a honfoglalókon kívül legalább két magyar nyelvű, mégis külön identitású közösség osztozott a Kárpát‑medencén, külön‑külön vezérrel, akik végül ugyanannak a koronának szolgáltak.

Kíváncsi vagy hogy alakult volna a magyarok sorsa, ha Koppány győz? Most kiderül: