
Pusztító viccet eresztett el Trianon kapcsán Jeszenszky Zsolt, erre nincsenek szavak
Olvass tovább...
A falusiak büszkék a nevükre, megdöbbentő, hogy most miből élnek helyiek.
Vajon tényleg magyarok faluja egy aprócska orosz település, vagy csak egy furcsa véletlenről van szó? Ennek járt utána már korábban több újságíró is, mint legutóbb a ma7.sk egyik munkatársa. Talán nem túl meglepő, de az orosz távol-kelet nem túl barátságos pontján van az általunk keresett falu, Vengerka. A szibériai község a Tumanset nevű folyó bal partján található, a szinte senki földje közepén. Nemhogy magyaros eredetű más települések, oroszok sem igazán vannak itt túl sűrűn „szétszórva”.
Már 1925-ben is vetődött erre magyar kutató, aki igyekezett rájönni a titokra. Tarczali Géza Bajkál vidéki faluként hivatkozik Vengerkára, ahol még az utcanevekről is kiderült, hogy magyarosak: Kossuth, Petőfi. Állítólag nem véletlen a helyiek 19. századi magyar hősök iránti rajongása. Mint ismert az 1849-es szabadság harc leverésében tevékeny részt vállaltak a cár hadai. Itt az oroszok szép sorozatba kezdtek, és ahányszor csak hazánk területére léptek, mint elnyomók, felszabadítók, már vitték is a magyar hazafiakat hadifogolyként. Akik általában a világ végére vetődtek kényszermunkásként. Páran így lyukadhattak ki Vengerka környékén.
Olvass tovább...
A helyi bölcsek, idősek sem tudják, hogy honnan ered biztosan a falu magyarok iránti elköteleződése, ráadásul a földrajzi nevet is csak a 19. századi hivatalos iratokban lehet először olvasni, látni a térképen. Állítólag egykor csak egy szimpla vasútállomás volt Vengerka, és közvetlenül a sínek mellett szaporodott fel a falu, mintegy öngerjesztő folyamat során. Persze azóta a falusiak ma már nem a vasútnál dolgoznak. Elsősorban az orosz vadonból keresik a kenyerüket a mai napig. Fakitermelés a többség mestersége, igaz, az önellátás mezsgyéjén kiváló vadászaik is vannak.
Mint kiderült, ezzel a szóval illették azokat az osztrák-magyar monarchiából származó TÁNCOSLÁNYOKAT, akik az első világháború idején az orosz területeken vagy a megszállt régiókban szórakoztatták az katonákat. A vengerkák nem mindegyik volt feltétlen magyar nemzetiségű vagy származású, de ezzel a gyűjtő névvel látták el őket.
Olvass tovább...
Persze a vengerkai lakosok ridegen elzárkóznak attól a lehetőségtől, hogy igenis a kétes erkölcsű nők után kapta falujuk a nevét. Megtanultak élni az ismeretlen eredet mellett, és bár a helyiek közül senki sem vallja magát magyarnak, talán egy kicsit mégis annak érzik magukat. Hiszen mégiscsak „Magyarlányban” laknak, a térkép ezen távoli pontján.
Apropó, a vengerka még egy cigány-magyar-orosz tánc is Szibériában: