Új Halászbástyát terveztek Budapestre, monumentálisabb lett volna a mostaninál

A legtöbben, ha Schulek Frigyes nevét hallják, azonnal a Halászbástya jut eszükbe, meg a Mátyás-templom fehér kövei a budai Várban. Pedig a híres építész egyik legnagyobb szabású terve soha nem épült meg – pedig majdnem olyan ikonikus lett volna, mint a fentiek. Az 1896-os millenniumi ünnepségek után, amelyek a honfoglalás ezredik évfordulóját ünnepelték, egy újabb történelmi pillanat közeledett. 1907-ben Árpád fejedelem halálának ezredik évfordulójára is készülődött az ország, nem mellesleg Ferenc József uralkodásának negyvenedik évfordulójára is.

A korabeli politika, a kultúra és az építészet ritka egyetértésben látott hozzá, hogy méltó emléket állítsanak a honfoglaló nagyfejedelemnek. Az országgyűlés törvénybe is iktatta:

újjá kell építeni azt a templomot, amelyet a hagyomány szerint Szent István király emelt Árpád sírja fölé , valahol Óbuda határában.

Hol van Árpád sírja?

És itt jön a képbe a történelem egyik legérdekesebb rejtélye. Mert bár biztosnak tűnik, hogy Árpád fejedelem sírja Óbuda környékén lehetett, a pontos hely ma sem ismert.

Anonymus, a magyar történelem névtelen jegyzője, úgy írta le a sírhelyet, mint egy patak forrása felett elhelyezkedő pontot, ahonnan a víz „Attila király városába” vagyis a későbbi Budára folyt tovább. Az is biztosnak tűnik, hogy a helyen állt egy Szűz Mária tiszteletére emelt Fehér-templom is, amely a kereszténység felvételét követően készült. De sem a templom, sem a pontos sírhely nem maradt fenn.

Mindez nem akadályozta meg Schulek Frigyest abban, hogy a megbízást elfogadva nekilásson egy valóban monumentális Árpád-emléktemplom tervezésének.

Az elszalasztott lehetőség

A pestbuda.hu cikke szerint a tervek szerint az új templom Budapest egyik legnagyobb hatású építészeti emléke lehetett volna. A Halászbástyánál is díszesebb és grandiózusabb épület emelkedett volna Óbuda fölé, gótikus és román elemek ötvözésével, Schulekre jellemző igényességgel és részletgazdagsággal. Az épület szimbolikusan nemcsak Árpádnak állított volna emléket, hanem a magyar államiságnak is – történelmi és szakrális értelemben egyaránt.

Csakhogy jött a huszadik század.

Előbb pénzhiány, aztán a világháborúk, majd a politikai viharok egymás után mosták el a terveket.  Mire újra elő lehetett volna venni az elképzelést, már más idők jártak, más prioritásokkal.

Az Árpád-emléktemplom egy papíron maradt remekmű lett. Egy "mi lett volna, ha", ami kicsit fájdalmasabb, mint a legtöbb hasonló kérdés, mert nemcsak a történelemnek, hanem az építészetnek is maradandót alkothatott volna.

Amennyire irodalom és képzőművészet között analógiát keresni lehet, van valami szellemi rokonság Schulek Frigyesnek a Halászbástyán kifejtett epikai művészete és Arany Jánosnak a Toldi-trilógiája között. Ha kíváncsi a történetre, ne hagyja ki a videót sem: