Vérfagyasztó titok derült ki az egyiptomi múmiákról, nem merték leírni a történészek sem

Ha meghalljuk azt a szót, hogy Egyiptom, legtöbbünk fejében rögtön megjelenik egy sárga-aranyra festett világ: fényes piramisok, karcsú fáraók, kecses királynők, és elátkozott sírok végtelen sora. Egy olyan kor, ahol az istenek szó szerint földi alakot öltöttek, és ahol a halál utáni életre való felkészülés legalább olyan fontos volt, mint az élet maga.

De miközben a hollywoodi filmek, múzeumi kiállítások és tankönyvek egy harmonikus és fennkölt világot festenek, a legújabb kutatások egészen mást mutatnak.

Az ókori Egyiptom valóban lenyűgöző volt – de egyáltalán nem olyan kifinomult és idealizált, mint ahogyan azt eddig hittük. Ahogy a régészek egyre mélyebbre ásnak, nemcsak kincseket, hanem kellemetlen igazságokat is találnak. Ezek az igazságok pedig nemcsak a hitvilágot, hanem a fáraók testét övező mítoszokat is porig rombolják.

A hieroglifák, falfestmények és szobrok alapján azt gondolhatnánk, hogy a fáraók tökéletes testű, isteni lények voltak.

 A valóság az, hogy a fáraók életmódja korántsem volt olyan egészséges, mint amilyennek beállították, ráadásul más érdekességekre is bukkantak.

A gazdagság és a hatalom olyan étrendet biztosított a fáraók számára, ami inkább egy középkategóriás lakomára hasonlított, mint egy előkelő vezető életére. Naponta fogyasztottak sört, mézet, kenyeret és zsíros húsokat – mindenből a legfinomabbat, de semmiképp sem a legegészségesebbet.

A testük pedig reagált: több múmiáról is kiderült, hogy elhízottak, sőt, egyes esetekben kifejezetten túlsúlyosak voltak.

A fáraókat gyakran szenvedték el a jólét árnyoldalát: érelmeszesedés, cukorbetegség és köszvény nyomai is felfedezhetők a csontvázakon és mumifikált testeken. A legújabb CT-vizsgálatok szerint több fáraónak is komoly egészségügyi problémái voltak – valószínűleg már életükben is.

Ételt temettek a sírba

Úgy tartották, hogy a halottak, miközben fizikailag elszakadtak az élők világától, továbbra is léteztek egy túlvilágon, hasonlóan az élők világához. Mint ilyenek, továbbra is voltak szükségleteik, amelyeket ki kellett elégíteni, például élelemre.

Élete során a fáraó úgy készült fel elkerülhetetlen halálára, hogy sírját mindennel felhalmozta, amire szüksége lehetett, kicsit úgy, mint a modern kori prepperek ősi változata.

A feltárt sírok közül sokban a régészek mumifikálódott húsdarabokat találtak. Pontosan úgy hangzik, mint: fogtak bármilyen húsdarabot, amit a fáraó szeretett, és mumifikálták. Múmiaruhába csomagolt ribeye steakről beszélünk! De legalább volt mit enniük...

Csak a társadalmi elit tagjait mumifikálták

Ez a szertartás a fáraó, a magas rangú tisztviselők és a gazdag polgárok számára volt fenntartva. Bonyolult folyamat volt, amely mágiát, különleges imákat és az összes szerv eltávolítását foglalta magában. Körülbelül hetven napig tartott befejezni. Az első lépés ebben a szörnyű megpróbáltatásban az összes örök szerv eltávolítása volt, kivéve a szívet.

Az egyiptomiak úgy hitték, hogy a szív az ember lényének középpontja, ezért azt a helyén hagyták.

Miután az agyat és az örök szerveket eltávolították, a testből ki kellett szárítani a nedvességet. A balzsamozók nátriumot, egy speciális sót helyeztek a testre ennek érdekében. Miután a testet megszárították, a mellüreget lenvászonnal és apróra vágott szalmával töltötték meg, hogy jobb formát adjanak a múmiának. Ezen a ponton a testet becsomagolták az ikonikus múmiapólóba, és a koporsójába helyezték. A fáraó ezzel készen állt az újjászületésre a túlvilágon, és holttestét a sírjába helyezték, gyakran pedig a háziállatát is mellé temették.

Ha pedig jobban belemélyednél a fáraók életének tanulmányozásába, ebben a videóban megtudhatod, mi nem hiányozhatott egy előkelő egyiptomi sírjából: