A német vezető leszólta Budapestet, a magyar fővárosra ilyet még nem mondtak

A német vezető leszólta Budapestet – a magyar fővárosra ilyet még nem mondtak

1897. szeptemberének egy jelentős napján Ferenc József uralkodó váratlan és nagyszabású döntést hozott: tíz szobrot ajándékozott Budapest városának. A szobrok a magyar történelem nagyjait hivatottak megörökíteni – köztük olyan neveket, mint Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Bocskai István és Szent Gellért.

Az uralkodói leirat szerint ezek a művek a főváros tereit egyszerre díszítik, illetve a nemzeti emlékezetet is erősítik, emlékeztetve a lakosságot azokra a hősökre, akik a Magyarország sorsát alakították.

A kezdeményezés hátterében sokáig csupán udvari szándékot, uralkodói kegyet és nemzeti reprezentációt sejtettek, ám későbbi visszaemlékezések és elemzések más szálakat is felvillantottak.

Félmillió korona, tíz hős, egy látogatás – így született meg Budapest szobor forradalma

A király nem szűkmarkúskodott: a tervezett 400 ezer koronás keret helyett végül félmillió koronát különített el az alkotásokra, amelyek hosszú évek alatt készültek el és ma is meghatározó részei a város arculatának.

A hírt annak idején az országos sajtó ujjongva közölte. Fáklyás felvonulás, ünnepi különkiadások, nemzeti pátosz lengte be a budapesti utcákat. A Budapesti Hírlap líraian fogalmazott: „A mai nap fordulópontot jelent históriánkban. A Habsburg-dinasztia a mai napon jön igazán nemzeti dinasztiánkká.” A lelkesedés érthető volt – ekkora ajándék gesztust ritkán kapott Magyarország fővárosa.

A kérdés mégis ott motoszkál: mi késztethette Ferenc Józsefet erre a látványos lépésre? A válaszhoz egy érdekes vendég látogatásáig kell visszatekintenünk – II. Vilmos német császár 1897-es budapesti útjához.

Dicséret és dorgálás egy pohárból – így szólta le Vilmos császár Budapestet

A hivatalos beszámolók szerint Vilmos a lehető legnagyobb tisztelettel és elismeréssel beszélt a magyar múltról, különösen Zrínyi Miklós tetteit emelte ki, amikor a kereszténység védelmében hozott áldozatokat méltatta. A német uralkodó pohárköszöntője bejárta az európai sajtót – Németország újságjai ugyanúgy idézték, mint a magyarok, hiszen a tartalom valóban hatásosra sikerült.

Csakhogy nem minden volt ennyire fényes a háttérben. A történészek és emlékezet kutatók szerint a német császár nem hagyta szó nélkül a város vizuális hiányosságait sem. A később megjelent írásos források – különösen Liber Endre 1934-es kötete – szerint Vilmos császár egy alkalommal kifejezetten úgy fogalmazott: lenyűgözte a főváros fekvése, de csalódott volt, hogy Budapest utcáit alig díszítik emlékművek.

Egy császári kritika, tíz szobor – így mozdította meg Budapestet Vilmos szava

Kifogásolta, hogy egy olyan ország, amely a múlt hőseiben bővelkedik, miért nem állított méltó szobor-együtteseket ezeknek a személyeknek.

A legenda szerint Ferenc József nem hagyta figyelmen kívül felséges barátja észrevételeit. A császári látogatást követően mindössze néhány nappal már meg is született a döntés a tíz emlékmű felállításáról. Bár erről a korabeli újságok hallgattak, a visszaemlékezések és későbbi elemzések alapján úgy tűnik, Vilmos császár kritikája csendben, de hatásosan érte el célját.

Az egyik legkorábban elkészült mű éppen Zrínyi Miklós szobra volt – azé a hősé, akit Vilmos császár a legnagyobb dicsérettel említett. Ez nem lehet véletlen. Mintha a német császár szavai – dicséret és feddés együtt – ösztönzőleg hatottak volna Ferenc Józsefre. 

II. Vilmos német császár miatt lett végül ennyi szobor Budapesten, az ő észrevétele indította el a város szobrászati fellendülését.

Hősök tere és azon túl – így született meg Budapest tíz emblematikus szobra, amelyek Budapest utcáit és tereit gazdagította

A történelmi hősöket ábrázoló szobrokat – olyan kiemelkedő magyarországi államférfiakról, hadvezérekről, egyházi vezetőkről és kultúrtörténeti alakokról minzázták, akik a nemzet sorsát évszázadokon át meghatározták. A tíz emlékmű mögött tíz jelentős művész állt: Jankovits Gyula készítette Szent Gellért szobrát, Radnai Béla Pázmány Pétert örökítette meg, Holló Barnabás Bocskai Istvánt mintázta meg. Ifj. Vastagh György formázta Bethlen Gábort, Tóth István Hunyadi Jánost, Róna József pedig Zrínyi Miklóst. Senyei Károly Pálffy János alakját faragta meg, Ligeti Miklós Anonymus alakját álmodta szoborba, Donáth Gyula Werbőczy Istvánt mintázta meg, míg Bezerédi Gyula Tinódy Sebestyén figuráját alkotta meg.

A történelmi nevek mára összeforrtak Budapest köztéri örökségével – alkotásaik ma is városszerte láthatók, némelyik eredeti, mások áthelyezett vagy elveszett formában.

A történet tanulsága világos: néha egyetlen mondat is elegendő, hogy megmozdítsa egy ország döntéshozóit. Ma már nehéz elképzelni Budapest látképét e szobrok nélkül – pedig születésük egy udvari séta alatt elhangzott, diplomatikusan megfogalmazott kritika nyomán indult el.

A videóban a Hősök terét mutatják be és elemzik történelmi, kulturális és művészeti szempontból. A tartalom a Televíziózással Budapest Fejlődéséért Alapítvány csatornáján jelent meg, célja Budapest ikonikus terének mélyebb megismertetése: